A kudarc természetesen nem örömteli. Sokkal jobb a sikereinkről mesélni. Ám a kudarc álruhás lehetőség is lehet. Arra kényszerít, hogy újraértékeljük céljainkat és prioritásainkat, és gyakran nagyobb sebességgel hajtanak minket előre, mint a folyamatos siker.
Sokan szántszándékkal tűznek ki túlzottan nagyratörő vagy a valóságtól elrugaszkodott célt, mert ezzel előre gondoskodnak mentségről kudarc esetén. Aki így jár el, ösztönösen kudarcra tervez, és tulajdonképpen mások megértésére pályázik abban a tudatban, hogy nem fogják „hibáztatni”, ha nem sikerül megvalósítania a lehetetlent.
Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc.
Az életben a legtöbb kudarcot azok az emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel jártak már a sikerhez, amikor feladták a harcot.
A halogató ember elcsépelt alibije – „nem volt rá időm” – valószínűleg több kudarcot okozott, mint az összes többi alibi együttvéve. Azok az emberek, akik viszik valamire, akik megtalálják a helyüket az életben, mindig találnak arra időt, hogy megvalósítsák saját elképzeléseiket, amelyek érdeküket és előrejutásukat szolgálják.
Mindannyian kudarcot vallottunk abban, hogy a tökéletességről szőtt álmunkhoz méltót alkossunk. Én ezért a lehetetlen megvalósításának ragyogó kudarcai alapján rangsorolom magunkat.
A kudarc az egyetlen ellenséged. Az egyetlen út előtted van, ezért soha ne süsd le a szemed.
A kudarc az egyetlen ellenséged. Az egyetlen út előtted van, ezért soha ne süsd le a szemed.
Csalódás, ha valami nem sikerül, de az a teljes kudarc, ha meg sem próbálod.
Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc… az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol.
Ha nem állsz ki valamiért, akkor kudarcot vallasz mindenben.
A kudarc csak akkor csapás, ha az ember beletörődik.









