1972. augusztus 15. -
kétszeres Oscar-díjas, háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színész
Csak lélekben vagyok kicsit magyar, mert a szüleim egyik szomszédja, és jóbarátja egy Géza nevű magyar származású holokauszt-túlélő volt, akit annyira tiszteltek, amiért leugrott a németországi haláltáborba tartó vonatról, hogy a Géza lett a második keresztnevem. Nem használom, de tudom, hogyan kell ejteni helyesen.
Úgy gondolom, a rendezés sokkal jobb színészt csinált belőlem. Rengeteget tanultam, főleg a vágásokból és a meghallgatásokból. Azóta színészként is könnyebben ismerem fel, mi működik a vásznon, és mi nem.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Jómúltkor figyelemmel kísértem egy vitát egy internetes fórumon arról, melyik a jobb okostelefon, és a dolog odáig fajult, hogy már egymás anyját szidták, és kivégzéssel fenyegetőztek. Mindezt egy telefon miatt. Őrület! Ehhez képest ha megjelenik egy cikk az iraki vagy a darfúri helyzetről, legfeljebb hatan szólnak hozzá.
Nem érdekel, mit gondolnak rólam, csak arra vágyom, hogy olyan maradjak, amilyen mindig is voltam, ami tényleg nem könnyű Hollywoodban.
Nagyon sok időbe tellett, amíg mindenféle kétség nélkül őszintén beismertem magamnak, hogy alkoholista vagyok. Miután ez megtörtént, a következő pohár már más lesz számodra.
Nem túl egészséges megszállottan a kudarcaidon és a visszaeséseiden rugózni, és folyamatosan rágódni rajtuk. Nyilván elkövettem hibákat. Nyilvánvalóan csináltam dolgokat, amiket már bánok. De össze kell szedned magad, tanulnod a hibáidból – egyre többet és többet –, aztán továbblépni.
A szégyen nagyon egészségtelen. A szégyenből semmi pozitív dolog nem sül ki. Csak egészségtelen önsanyargatást és alacsony önbecsülést szül.
A kényszeres embereknél, amilyen én is vagyok, folyamatosan állandó egy diszkomfortérzet, amit próbálnak állandóan legyűrni. Próbálod jobban érezni magad evéssel, ivással, szerencsejátékkal, vásárlással, bármivel. De végül csak rosszabbá teszed vele az életedet. De egyre többször csinálod, abban reménykedve, hogy majd elmulasztja a diszkomfortérzetet. Aztán kezdődik az igazi fájdalom. Egy ördögi körré válik, amiből nem tudsz kilépni. Legalábbis ez történt velem.
