1928. december 24. - 2017. január 4.
magyar üzletember, táncos, koreográfus
Harmincéves koromra jó nevű táncos, keresett és sokat foglalkoztatott koreográfus voltam, olyannyira, hogy saját lakásom, autóm volt – ami akkor nagy szónak, igazi ritkaságnak számított. Feleségemnek nem kellett dolgoznia, még így is bőven tellett mindenre, ahhoz is, amihez nem lehetett hozzájutni legálisan, csak a pult alól.
A kor, amikor a rettegés, a Vezérnek megfelelni vágyás diktál, egyszerű és kiszámítható. Akkoriban bárkiért jöhetett a fekete autó, emberek százai tűntek el nyomtalanul. Én sohasem féltem, de azt tudtam, hogy mások nem akarnak hibázni, mert remegnek. A rettegő pedig szolgál, tüsténkedik, igyekszik a hatalom kedvébe járni. Szóval és tettekkel iparkodik biztosítani Vezérét s annak helytartóit: hű és igaz kommunista. Éljen a párt, lengjen a dicsőséges lobogó!
El sem tudjuk képzelni, hogy az irigység és a kicsinyes bosszú mennyi mindentől fosztotta meg a világot, az emberiséget, milyen zseniális elméket nyomtak el nálunk, s csak néhánynak sikerült a megérdemelt megbecsülésre szert tenni – külföldön.
Minden feleségemet csaltam, még Koltai Marit is, akit rajongásig szerettem.
Kedveltek a lányok, mert nem zsarnokoskodtam felettük, nem akartam őket kisajátítani magamnak, nem telepedtem rájuk, s nem faggattam egyiket sem, hogy: hol voltál, kivel, mit csináltál? Mindig meghagytam a szabadságukat, függetlenségüket, mert cserébe könnyen elvárhattam ugyanezt.
Az első szerelmemet Balogh Magdának hívták, együtt jártunk elemibe. Gyönyörű lány volt, miatta vállaltam szívesen a szivacsos táblatörölgetést, mert ha én voltam a hetes, sarokba állíthattam, és ilyenkor hozzáérhettem. Szegény lány rengeteget állt sarokban, pedig soha nem volt rossz, csupán szép.
Világéletemben hűtlen voltam a feleségeimhez. Mindig tartottam szeretőket, őket pedig kur*ákkal csaltam. Nagyon kanos ember voltam, és ezt mindenki belátta, előbb-utóbb még az aktuális partnereim is.
Állandóan figyeltem az embereket és a szükségleteiket, na meg azt, miből van hiány. Örültem, hogy utóbbiból elég sok volt, mert azokat én voltam hivatott pótolni. Szép pénzt kerestem ezzel, nem emberbaráti szeretetből csempésztem ipari mennyiségben a bundát, a selyemharisnyát, a tapétát és a bútorszövetet.
Egy hajszálon, illetve a történelmen múlik, kit hívnak csalónak és kire mondják elismerő csettintéssel: ő aztán ügyes! Mindig az utóbbi voltam, csupán figyeltem, és kihasználtam az emberi gyarlóságot, butaságot, kapzsiságot vagy éppen a jogszabályon lévő aprócska kiskaput.
Szerettem a külföldi utazásokat, mert amellett, hogy világot láttam és azt csináltam, amit
szeretek, még extraprofitra is szert tehettem.
A Rákosi-korszak arról szólt, hogy ahogy a magyar tehén kétszer annyi tejet ad, mint másé, a magyar disznó tizenhatot ellik, a magyar ember is termelékenyebb bármely más nációnál. Na jó, azt talán nem forszírozták, hogy a szovjet testvéreinket is túllicitáljuk bármiben.
Egy köteg bankjegyről fogásra bármikor megmondom, mennyi pénz, mert csak eszköz az üzlethez. Ahogy azt is mindig pontosan tudom, mennyi pénz lapul épp a zsebemben. Használom a bankot, de egyszerűen rajongok a készpénzért – általában több százezer forinttal indulok el otthonról. Tizenöt éve egy riporter megkérdezte: „Tudja-e, hogy most éppen mennyi pénz van a zsebében, Klapka úr?” Forintra megmondtam: 383 657 forint. Hitetlenkedve megszámolta. Annyi volt.
Sok híres üzletembert faggattak már, s mind azt mondták, hogy csak az első milliót volt nehéz megszerezni, a többi magától ment.
Hálás lehetek szüleimnek a génekért, amelyek meghatározták életem alakulását. Anyámtól az üzleti érzéket és a kalandvágyat örököltem, apám pedig a művészet iránti szeretetét és a színpad iránti affinitását adta át nekem. Sokáig viaskodott bennem az ősök kétféle „öröksége”, de végül a pénzszerzés tudománya kerekedett felül. Ösztönös képesség ez, mióta csak az eszemet tudom, jó érzékkel nyúlok mindenhez, ami pénzt és sikert hozhat.
Amikor többnapos ünnep miatt nem nyitunk ki, vagy, mondjuk, elmegyek nyaralni, rögvest rájövök, hogy halálosan unatkozom a legszebb tengerparton is, ha nem üzletelhetek, ha nem járhat az agyam újabb és újabb vállalkozáson.
Majdnem mindent képes voltam irányítani életem folyamán, ha kellett, lefizetéssel, manipulációval, akár lódítással, de a gyerekeim akaratát nem tudom befolyásolni. Ahogy apám sem tudott engem.
Állítólag halálunk előtt lepereg előttünk életünk filmje. Noha még nem érzem közelinek a kaszás érkezését, az érdekel, hogy minden úgy történik-e majd az én filmemben, ahogy átéltem.
Vámház körút 9. A hely mára fogalom lett. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a pesti cím nemcsak összefonódott a nevemmel, hanem én magam vagyok a Vámház körút 9. Minden percem a boltban töltöm. Itt vagyok nyitástól zárásig, heti hat napot az irodámban üldögélek. Volt időm megtanulni: az üzlet nem megy magától, a főnök vigyázó tekintetére nagy szükség van. Pláne ott, ahol százmilliós kincsek találhatók. Mert körülöttem minden roppant értékes: ékszerek, régiségek, festmények, bútorok. Eszmei értékben és forintban egyaránt kifejezhető gazdagság.
Arannyal, bankóval nem vehetünk boldogságot – de a pénz kikövezi a sikerhez vezető utat. Engem pedig a siker tesz boldoggá.
Klapka György magyar vállalkozó, üzletember és a rendszerváltás utáni magyar gazdasági élet egyik legismertebb alakja volt. Nevét sokan az Aranyemberként emlegették, hiszen az ékszer- és aranykereskedelemben szerzett országos hírnevet. A médiában gyakran szerepelt, ahol közvetlen stílusával, határozottságával és humorával vált népszerűvé.
A Klapka György idézetek különlegessége, hogy egyszerre tükrözik egy sikeres üzletember gondolkodásmódját és egy élettapasztalatokkal teli ember bölcsességét.
Szavai sokszor szókimondóak, olykor provokatívak, de mindig tanulságosak. Üzeneteiben visszatérő motívum a bátorság, a kitartás és a kockázatvállalás fontossága, amelyek nélkül nem lehet valódi sikereket elérni.
Klapka mindig hangsúlyozta, hogy az üzletben a tisztesség és a megbízhatóság a legnagyobb érték, és hogy a nehézségek ellenére sem szabad feladni.
Életútja és gondolatai arra inspirálnak, hogy soha ne féljünk belevágni új dolgokba, merjünk kilépni a komfortzónánkból, és álljunk ki a véleményünk mellett.
Az itt összegyűjtött Klapka György idézetek között találhatsz rövid, humoros megjegyzéseket, de komoly üzleti és életvezetési tanácsokat is. Mindegyik idézet mögött ott rejlik az a tapasztalat, amelyet hosszú évek munkájával és küzdelmeivel szerzett.
