Nem túl egészséges megszállottan a kudarcaidon és a visszaeséseiden rugózni, és folyamatosan rágódni rajtuk. Nyilván elkövettem hibákat. Nyilvánvalóan csináltam dolgokat, amiket már bánok. De össze kell szedned magad, tanulnod a hibáidból – egyre többet és többet –, aztán továbblépni.

A kudarc természetesen nem örömteli. Sokkal jobb a sikereinkről mesélni. Ám a kudarc álruhás lehetőség is lehet. Arra kényszerít, hogy újraértékeljük céljainkat és prioritásainkat, és gyakran nagyobb sebességgel hajtanak minket előre, mint a folyamatos siker.

Sokan szántszándékkal tűznek ki túlzottan nagyratörő vagy a valóságtól elrugaszkodott célt, mert ezzel előre gondoskodnak mentségről kudarc esetén. Aki így jár el, ösztönösen kudarcra tervez, és tulajdonképpen mások megértésére pályázik abban a tudatban, hogy nem fogják “hibáztatni”, ha nem sikerül megvalósítania a lehetetlent.