Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Vállaljuk a felelősséget saját helytelen cselekedeteinkért! A felelősségvállalás nem a kudarc, hanem a lelki érettség jele.

A kudarcok emlékei olyan erősen élnek bennünk, akkora befolyásuk van a gondolkozásunkra, hogy pozitív céljaink potenciális kudarcokká válnak, mielőtt még gyökeret ereszthetnének bennünk. Hátra kell tehát őket hagynunk.

Azt mondják, a siker és a kudarc között alapvetően az a különbség, hogy amikor önmagunkhoz beszélünk, azt mondjuk, “képes vagyok rá”, vagy azt, hogy “nem vagyok képes rá”.

Amikor kétségek közt vagy, két út közül választhatsz: mehetsz balra vagy mehetsz jobbra. Azt mondják, a kudarc nincs a lehetőségek közt, de ez nevetséges. A kudarc mindig is egy lehetőség. A kudarc a legkönnyebben elérhető lehetőség mindig és mindenkor, de az egy választás. Választhatsz, hogy elbuksz vagy sikeres leszel. Ha elvetjük ennek a csíráit, tudatjuk az ellenfelünkkel, hogy megyünk előre, magunk elé tartott kézzel, akkor elérjük a győzelemhez vezető utat.

A kudarc az, amivel Isten a tudtunkra adja: “Ne haragudj, de most rossz irányba mész!”