Én nem rejtettem véka alá a hitemet. Ez nem egy annyira titkos dolog volt, hogy én a nagy vadóc lány hirtelen előálltam, mint a nagy szent Szűz Mária, tehát nagyjából erre butítottak le, (…) miközben én évek óta beszéltem a hitemről.
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az élettől egy-két pofon.
Személyes veszteség vagy megpróbáltatás idején gyakorta halljuk, hogy az emberek azt mondják, „imádkoznak értünk”: Mindig azt hittem, hogy ez csak afféle kifejezés, szófordulat, míg végül megéreztem, mit jelent az, amikor ezer meg ezer ember ajánlja fel az ilyesmit. Az érzés mindent elsöprő; semmi kétségem afelől, hogy az utóbbi két évben ez a rengeteg spirituális energia tartott fenn. Soha többé nem fogom alábecsülni az imádság erejét.
Az én dolgom nem az, hogy rágódjak időn vagy veszteségen, hanem az, hogy fogadjak el minden napot, menjek előre és higgyek abban, hogy itt valami sokkal nagyobb dolog működik, amely valaminek megvan a maga idő- és egyensúlyérzéke.
Ahogy az ember tárgyi tudása gyarapodik, kialakul egy olyan sáv, amelyet nem fed le a tudomány, pontosabban nincsenek tudományos válaszok. Vannak földi ésszel meg nem magyarázható dolgok, ezen a problémán a hit tud átlendíteni. A kétségek nem szűnnek meg, de a hit segít abban, hogy ne essek kétségbe.
Figyelemre méltó, hogy a hit és a babona formái minden korban, minden népnél ugyanazok maradnak.
Irigylem azokat, akiknek megadatott, hogy megtalálták az utat az Istenhez. Én próbáltam keresni sokszor, és nagyon kétségbeesetten, mégsem kaptam semmi jelet, vagy biztatást…
A hit nem más, mint a kétségbeesett lelkek gyógyírja.
Az ismeretlentől lehet félni, de a haláltól… A születésünktől sem félünk, adomány az is, ez is. Nem úgy hiszek a túlvilágban, mint a keresztények, s nem úgy, mint az ezoterikusok. Nem a mennyországban és nem a nirvánában, egyszerűen a végtelenben hiszek – ami valóban félelmetes, hiszen földolgozhatatlan a mi végességünkben. Születésünktől a halálunkig mindent behatárolunk. Odakinn nincsenek mértékegységek… Kitaláltuk a centimétert, az időt, hogy élhetővé tudjuk tenni a létünket. De hol vagyunk mi a végtelenben?
Az őrület és a hit közötti különbség csak a követők számában mutatkozik meg.
Az emberek képesek elfogadni, elhinni és magukévá tenni azt a gondolatot, hogy igazi hatóanyagot vagy kezelést kapnak, és képesek beprogramozni saját vegetatív idegrendszerüket, hogy az olyan vegyületeket termeljen, melyek pontosan ugyanolyan összetételűek, mint az általuk szedni vélt gyógyszer.
Mikor felismerjük a hit hatalmát, kezünkben tartjuk szabadságunk kulcsát.
Nem a génjeink, hanem a hitünk az, ami megszabja életünk folyását.
Mik a következményei a negatív gondolkodásnak? Az, hogy ugyanolyan erővel képes befolyásolni az életedet, mint a pozitív gondolkodás, de pontosan az ellenkező irányban. A placebo (pozitív gondolkodás) bármiből meg tud gyógyítani, a nocebo (negatív gondolkodás) bármilyen betegséget képes előidézni, még a halált is, csak mert hiszel benne.
Azt mondtam a szülőknek, hogy vegyenek egy doboz vitamint, írják rá, hogy „hányinger ellen”, „fájdalomcsillapító” vagy „hajnövesztő”, és ezt adják oda gyerekeiknek a kemoterápia alatt. Elképesztő volt a hatás, mert a gyerekek hittek benne. Én ezt magamban úgy nevezem, hogy azért csapunk be valakit, hogy meggyógyuljon. Sokan kritizáltak azzal, hogy hamis reményt adok, de mi a fene az a hamis remény? Ez nem egy ellentmondás? Mindig azt mondom, hogy lehetséges megnyerni a lottóötöst, hiszen látjuk, hogy vannak, akik megnyerik. Próbálom megtanítani az embereknek, mit tesznek azok, akik kitágítják az elvárásaikat. És ez nem etikátlan. Ez az igazság. Benned is van potenciál. Imádom ezt a szót: potenciál.
A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni, amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess, amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért, a hallgatás hit.
