Ami a legjobban fáj, hogy tényleg nem értem, mit tettem, amiért ezt tűrnöm kell. Milyen mértékű a bűnöm, ami miatt évek óta ki lettem kiáltva ellenségnek? A családtagjaim, a gyermekem halálát kívánni maradhat büntetlen?
Tóth Gabi
1988. január 17. -
magyar énekesnő
16 évesen, gyakorlatilag gyerekként kerültem Tapolcáról a fővárosba. Egy olyan, számomra ismeretlen világ várt, ahol idegennek éreztem magam. Kívülállónak. Vidéki lányként tájszólással beszéltem, ami miatt sokan gúnyoltak és lenéztek. Bár erős megfelelési kényszer működött bennem, egyetlen percre sem éreztem, hogy befogadtak volna.
A koncerteken nem jön oda senki, hogy „Tóth Gabi, azért utállak, mert keresztény vagy”, vagy „azért nem szeretlek, mert nem tudom milyen órát láttam a karodon”, vagy „azért mert matyóruhát vettél fel”. Senkit nem érdekel ez, ilyenekkel nem találkozom. Meg nem olyan bátrak ám az emberek, hogy szemtől szembe odajöjjenek hozzád és megmondják.
Nekem ez a küldetésem, én a zenéért jöttem erre a Földre. Ha a zenén keresztül tudok valamit adni, akkor boldog vagyok. És ha valaki jön velem, akkor jön velem, ha valaki nem, semmi baj! Nagyon boldog vagyok azzal a közösséggel, akik velem tartanak, és köszönöm nekik.
Nem tudok olyan álmot mondani, amit ne értem volna el. Minden álmomat elértem, amit kitűztem. Az, hogy milyen rögös úton, nagyon izgalmas volt.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy művészettel, zenével foglalkozhatok, mert olyan dolgokat tudok magamból kiénekelni, ami miatt más három hónapig jár terapeutához. Nagyon fontos, én is járok, de a zene nagyon sokat segít, hogy az emberben ne gyűljenek fel a nehézségek.
Pont olyan vagyok, mint minden más ember. Voltam egy kiskamasz, voltam egy kamasz, egy lázadó, rocker. Megéltem mindent, aztán elfáradtam, lenyugodtam, családanya lettem… és egyre fontosabbá váltak számomra azok az értékek, amiket otthonról hoztam. És akinek családja és gyermekei vannak, pláne nem kell ezt magyarázni, mert pontosan fogják érteni, miért mondom ezt.
Én nem rejtettem véka alá a hitemet. Ez nem egy annyira titkos dolog volt, hogy én a nagy vadóc lány hirtelen előálltam, mint a nagy szent Szűz Mária, tehát nagyjából erre butítottak le, (…) miközben én évek óta beszéltem a hitemről.
A szerelem egy nagyon nehéz dolog. Valakinek azért, mert sok csalódás éri, valakinek azért, mert még nem talált rá, és valakinek azért, mert önmagában egy kapcsolat is nagyon-nagyon nehéz tud lenni.
Vannak olyan emberek, akik keveset tapasztaltak az életben, és még nem éltek át szerelmet vagy komolyabb csalódást, valami miatt mégis olyan empátia van bennük és annyira szenzitívek, hogy mind enélkül is nagyon szuperül át tudják adni az érzéseiket.
Hogyha sokáig vagy együtt egy kapcsolatban, akkor olyan sok emléked lesz azzal az emberrel, hogy egy darab a szívedben az övé; hogyha nem lesz ő tovább az életedben, akkor is ott marad; csinálsz neki egy szép dobozba egy kis helyet, és elrakod oda.
Az igazán nagy egyensúly az, mikor meg tudunk állni megfigyelni a természetet. Ehhez nem kell pénz, csak az, hogy vegyünk észre, ami körülöttünk van.
Az eső lehull, nem tép a szél,
valami elmúlt, valami újra él.
Fáj még, de ha a vihar csendesül,
az árnyék talán elkerül.
Lehet, hogy volt idő talán, mi bántott,
Lehet, hogy volt sok tévedés.
Lehet, a sors akarta így, hogy fájjon,
Hogy szebb legyen az ébredés.
Talán még fel sem fogtam azt, mit kaptam,
talán én mást érdemelnék.
Ahhoz, hogy mind az összes jót visszaadjam,
talán egy élet is kevés.
Hisz úgy szeretsz, ahogy soha senki más,
csak te vagy szívemnek a megváltás.
Törj ki a kiszabott keretből,
hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből!
És éld úgy szívből az életed,
csak így lehetsz az, aki ma mindent megtehet!
Talán felnövünk egy perc alatt,
A világ még annyi mindent tartogat,
Egy barát, ki jóban-rosszban megmarad,
Jobban kell, mint valaha bármi más.
Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.
Ha valaki nőként néz ránk, akkor mindennap megajándékoz valamivel: egy kis figyelemmel, kedves szóval. Azok számára, akik ezt megkapják, minden nap nőnap van.
Ránk szakad az ég, itt annyi a hazugság,
Érdekből a szív nem él,
Jégbe fagyva mit sem ér,
Gondoltam, csak szólok, ha elfelednéd tán,
Milyen képmutató a világ.