Őszintén bámultam azokat az osztálytársaimat, akik fürge evetkeként araszoltak a tornaterem mennyezete felé. (…) Nem lelkesített igazán, hogy ha egyszer fölkínlódnám magam, a jutalom mindössze az, hogy le lehet mászni!
Antal Imre
Homo ludens vagyok. Játszó ember, aki játék és humor nélkül képtelen volna élni.
A humor – mint ismeretes – az élet sava-borsa. Olyan nedv, amely nélkül kiszáradnánk.
Ha rajtam múlna, minden tévékészülékre humorkapcsolót is szereltetnék. Ha azt bekattintanánk, reálisabban láthatnánk a képernyő közvetítette komor világot s a baljós ügyekben fontoskodó embereket. De látnánk azért mindazt, ami van. Épp csak arányosabban, derűsebben: mindent a maga helyén.
Irigylem azokat, akiknek megadatott, hogy megtalálták az utat az Istenhez. Én próbáltam keresni sokszor, és nagyon kétségbeesetten, mégsem kaptam semmi jelet, vagy biztatást…
Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat.
Az ajándék értékét soha nem annak forintértéke szabja meg.
1935. július 31. — 2008. április 15.
zongoraművész, televíziós személyiség, színész és humorista