Nem azt mondom, hogy a hírnév betegség, de olyan abnormális pszichológiai állapotot képes kiváltani, amely nem sokban tér el a mániától vagy az amnéziától.

Személyes veszteség vagy megpróbáltatás idején gyakorta halljuk, hogy az emberek azt mondják, “imádkoznak értünk”: Mindig azt hittem, hogy ez csak afféle kifejezés, szófordulat, míg végül megéreztem, mit jelent az, amikor ezer meg ezer ember ajánlja fel az ilyesmit. Az érzés mindent elsöprő; semmi kétségem afelől, hogy az utóbbi két évben ez a rengeteg spirituális energia tartott fenn. Soha többé nem fogom alábecsülni az imádság erejét.

A színésznek arra is nagyon kell vigyáznia, hogy ne legyen túl sovány, kövér, alacsony, magas, szőke, vörös, fekete, fehér, hangos, halk, fiatal vagy öreg, és ne legyen benne semmi olyasmi, ami a rendezőnek eszébe juttatja róla a barátnőjét, a barátját, az apját, az anyját, a lelkészét, a terapeutáját vagy utált mostohagyerekét. A színésznek elég jól kell ismernie a forgatókönyvet ahhoz, hogy időnként fel-felnézzen belőle, de az isten szerelmére, nehogy kívülről bevágja! Aki kívülről fújja, az olyan beképzeltnek látszik, mintha máris megkapta volna a szerepet. És mindenekelőtt, bármilyen égető szükséged van a munkára, bármennyire is korog a gyomrod, bármennyit bujkáltál is a háziúr elől, soha ne mutasd ki a kétségbeesésed.

Úgy tűnik, hogy olykor egy-egy pillanat minősége nem tükrözi a pillanatot magát – gyakran az adja meg a savát-borsát, hogy mi történt előtte és mi történt utána.

Ne tölts túl sok időt a legrosszabb eshetőségre történő felkészüléssel! Ritkán alakulnak a dolgok olyan rosszul, amilyennek képzeled őket, viszont ha valami folytán mégis úgy történik, a szörnyűséget duplán kell átélned.

Elutasítani tényszerűen, személytelenül is lehet, ami viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az ember maga is érzéketlenné válik.

Ha minden dolgot minden időben minden embernek megteszek, akkor én magam végül sehol nem leszek.