A szeretetében megcsalt gyermeknek felnőttkorra már csak a gyűlölet marad.
A szülő és gyermek kapcsolat minden későbbi emberi kontaktus alapmintája.
A gyerekek nagyon szemetek tudnak lenni, és fel se fogják, mennyire megbántják a másikat.
Akadnak olyan emberek, akik képesek rá, hogy ne vegyék komolyan az életet, mintha arra születtek volna, hogy örökké gyermekek maradjanak.
A gyerekek lelkét kell megérteni ahhoz, hogy jól beszélj hozzájuk.
(Joseph Goebbels: Napló – 1933. május 1. – Kaiserhof)
Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot.
Olykor rettenetes dolgok történek velünk gyerekként. Olyan dolgok, amik meghatározhatják, hogy kivé válunk, ha akarjuk, ha nem.
Minden ugyanarra vezethető vissza: a gyerekekre és a virágokra – ők jelképezik az életet, az élet továbbadását… Azt hiszem, az élet tulajdonképpen tényleg bennük testesül meg: a gyerekekben és a virágokban.
A gyerekek szerencsés helyzetben vannak, mert nekik nincsenek ellenségeik, csak barátaik.
Megdöbbentő látni, hogy igazából mennyien lelik örömüket abban, hogy gyereket alázzanak meg. Gyanítom, ennek forrása nem lehet más, mint a bizonytalanság feneketlen kútja.
A gyerekek nagyon gyakran ösztönösen kerülnek kapcsolatba a forrással, vagyis az igazi énjükkel.
Nem volt átlagos gyerekkorom, de ez nem is feltétlenül baj. Nem volt jobb, sem rosszabb, csak más, mint a többségé.
Tizenöt éven alul mindenki tehetségesebb, mint azon felül: csak a kivételes géniuszok fejlődnek mindig tovább.
A tiszta lelkesedés, naiv ösztön, ami felnőtt művésznél ritka adomány: minden egészséges gyermekben megvan.
Ha az anya alkoholista, ez rányomja bélyegét a gyermekre. Ha pedig zenei alkoholista – így nevezném, aki csak rossz, selejtes zenével él -, okvetlenül meglátszik a gyermeken.
Nem könnyű tudomásul venni, amikor a gyerekünk elkezd lesajnálni bennünket. Felhúzott szemöldökkel, udvarias, elnéző mosollyal kezdődik. Ez is úgy kamaszkor táján jelentkezik, amikor megreccsennek a szülői puha diktatúra eresztékei, és egyszer csak kiderül, hogy már nem vagyunk istenek a gyerekeink szemében.
Lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell.
A gyerekek hatalmas ösztönzést és hajtóerőt jelentenek a szülők életében arra, hogy saját magukat, egymást és magát az életet megértsék. Sajnos az ember sok mindent a gyerekek kárán tanul meg.
A gyerekek mindig a pillanatban élnek, ők nem gondolkodnak múlt, jelen, jövő távlatokban, a pillanatnyi élmény és az a perc fontos számukra. Ez egy bölcselet is, visszavezet arra, hogy mindig azt a pillanatot éld meg jól, ami van.
Ahogy’ én ismerem Magyarországot, kevés olyan ország van a világon, amelyik annyira fontosnak tartaná a gyereket, mint a magyar. Tehát mi egy családközpontú nép vagyunk, és a gyerek valahogy’ különleges helyet foglal el a szívünkben.
(2023.02.24 MTI)