Az én gyerekkoromban – vagy hetven éve – még komolyan vették a felnőttek azt a mondást, hogy úgy tanul a gyerek, ha kérdez. És igyekeztek is válaszolni.
Gyermek idézetek
Ha a családban a gyerekek szükségletei háttérbe szorulnak, az olyan, mintha ezeknek a gyerekeknek ellopták volna a gyerekkorát. Előfordul, hogy a gyerekek ilyenkor olyan intenzív és fájó érzéseket élnek át, amit nem bír el a pszichéjük, ezért a gyerekek önvédelemből lehasítják az érzelmeiket, amelyek aztán a tudattalanban tárolódnak el. A gyermeki psziché így védi meg a gyereket az összeomlástól.
A felelősség átengedése kicsit olyan, mintha „a nagykorúság palástjával” ruháznánk fel gyermekünket. Valahol azt üzenjük ezzel neki, hogy kinézem belőled, hogy jól oldod meg az élet kihívásait, bízom abban, aki vagy. Elismerem és kinézem belőled a nagykorúságodat, hogy a felnövés és önállósodás útját, amelyet én már végigjártam, és még most is járok, te is végig tudod járni. Szeretetemmel itt vagyok, mindig hazajöhetsz, de tisztelem a benned kibontakozó önállóságot, amely egyrészt egészséges, másrészt megtartó erő számodra.
A kedves kisgyermekek ártatlanságban élnek, nem tudnak a bűnről, nincs bennük irigység, harag, fukarság, hitetlenség stb., ezért hát vidámak és jó a lelkiismeretük, nem félnek semmilyen veszedelemtől, sem háborútól, sem dögvésztől, sem a haláltól stb., jobban ízlik nekik az alma, mint az érme. És amit hallanak Krisztusról, az eljövendő életről, abban együgyűen hisznek, minden kételkedés nélkül, és vidáman beszélnek róla. Ezért Krisztus minket, időseket komolyan arra int, kövessük a gyermekek példáját, amikor így szól: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen be nem megy abba.” (Mk 10,15) Mert a gyermekek igaz módon hisznek, és ezért Krisztus szerette őket és az ő gyermeki tréfáikat.
A gyermeket mindegyik tanító be tudja ültetni a tanterembe, de nem mindegyik tudja rábírni, hogy tanuljon. A gyermek nem tanul jókedvvel mindaddig, míg nem érzi, hogy tőle függ, tanul-e vagy pihen. A gyermek addig kell, hogy megismerje a győzelem örömét s a sikertelenség szomorúságát, amíg nem kerül döntő elhatározásra sor, amikor aztán minden habozás nélkül, bátran kell, hogy megvívja harcát az unalmas tankönyvekkel.
Mindennel vissza lehet élni. Az olvasáshoz való kedv helyes hajlam a gyermekekben, de ártalmassá válhat, ha álmodozásra neveli őket, s elrabolja tőlük a tanulás idejét. Legyen nekik meghatározott idejük az olvasásra, és az olvasás nemcsak a tanulásnak, hanem a játéknak és pajkoskodásnak az idejét se rövidítse meg.















