A legtöbb emberrel úgy vagyok, hogy inkább helyeslek nekik, semmint meghallgassam őket.
Két fajta ember van: azok, akik gondolkodnak, és azok, akik szórakoztatnak.
Imádtam a történelmet. A történelem révén sokat megtudtam az emberi természetről.
Nagyon könnyen belecsúszunk abba a hibába, hogy megpróbáljuk a saját sztereotípiáink szerint megítélni és rendszerezni az embereket, de a valóságban mindenki sokkal összetettebb és komplikáltabb, mint első látásra hinnénk. Mi, emberek már csak ilyenek vagyunk: modelleket építünk a tapasztalatainkból és skrupulusainkból, mert azt hisszük, így könnyebben eligazodunk majd a világban. Szerencsés esetben idővel aztán rájövünk, hogy nem a világot kell a saját modelljeinkhez igazítani, hanem fordítva, a modelljeinket kell a valóságnak és a világ változásainak megfelelően folyamatosan szélesíteni, tágítani.
Szeretjük a világot igazságosnak látni, erre tanítanak bennünket gyerekkorunktól a mesék, ezért lélegzünk fel a happy endnél. „Ki mint vet, úgy arat!”, „Mindenki saját szerencséjének kovácsa!” – tanítják a közmondások, tehát, ha valaki pórul jár, nyilván maga tehet róla, menti fel magát a többség. Az emberek nem gonoszak; nem szívesen nézik mások szenvedéseit. Csak különbözőképpen próbálnak könnyíteni lelkiismeretükön: van, aki segítséggel, és van, aki gyűlölködéssel.
Senki sem annyi idős, amennyi a születési dátumából kiszámolható.
Nem hiszem, hogy az emberek közti különbség a vérükben lenne, inkább a lelkükben.
Abból, amit Pál mond Péterről, sokkal inkább Pált ismerjük meg, mint Pétert.
Az emberek szabadoknak tartják magukat, mert hiszen tudatuk van akarásaikról és vágyaikról, az okokról pedig, amelyek vágyakozásra és akarásra késztetik őket, mivel nem ismerik, sejtelmük sincs.
Az a legnagyobb rabszolga, aki élvezeteinek rabja, és sem meglátni, sem megcselekedni nem képes azt, ami neki hasznos.
Minden ember más és más. De azért van kétféle alaptípus. Az egyiknek mindig szüksége van valakire, a másik meg azt szereti, ha őrá van szüksége valakinek. Ha két ilyen különböző ember találkozik egymással, akkor abból örök szerelem, örök házasság jöhet létre. (…) A nagy baj akkor van, ha két olyan jön össze, akinek mindig szüksége van valakire. Ezekből lesznek azok a csúnya válások.
Néha az emberek félnek attól, amit nem értenek.
Nem mindig az a legjobb, ha szeretnek. Olykor jó, ha utálnak, mert ez azt jelenti, hogy a bőrük alá mászott, amit mutattál nekik.
Nem mindenki értékeli, amit csinálok, de épp ez adja a kihívás szépségét: ragaszkodnod kell a meggyőződéseidhez. Ha valaki valami egyedit vagy eredetit művel, nagy valószínűséggel nekiesnek.
Soha ne gyűlöld az irigyeidet, de tartsd tiszteletben az irigységüket. Ők azok, akik azt hiszik, hogy jobb vagy náluk.
Még nem tudom, ki lesz a szövetségi kapitány, de máris féltem. Attól a több millió szövetségi kapitánytól, aki Magyarországon él.
Amikor több millió acre kiváló föld mellett egy férfi pecázni jár, ez a szellem és a jellem veleszületett hibája, és a kormányzatnak aktívan arra kellene törekednie, hogy más irányba terelje!
Az emberek viselkedése nagyrészt az érzéseik elrejtéséről szól.
Az ember valódi személyisége akkor mutatkozik meg, amikor részeg.
Örülök, hogy ebben a műfajban találtam meg magamat. Ez olyan, hogy odaadsz valakinek, aki nem ismer téged, három lemezt, és megmondja, hogy ki vagy, mert abba benne vagy te és negyven, ötven, hatvan év.