Bármennyire is szeretném, hogy egyáltalán ne legyen rádiózás, és egyszerűen csak csináljam a dolgom és koncentráljak, amikor egy gyors versenyző halad mögöttem vagy előttem, nincs baj azzal, hogy időnként kérjek egy kis iránymutatást, segítséget. Próbálom a stáb mindegyik tagját használni, a mérnökeimet, a teljesítményért felelős mérnököket, akik jóval több adatot figyelnek, mint amennyit én láthatok. Én az autóban ülök, de amikor valaki üldöz, tudni akarom, javulhatok-e bizonyos kanyarokban. Ez egyszerűen a fejlődést szolgálja, én pedig időnként próbálok elfogadni némi segítséget.
Szeretem Londont, és egy nap szeretnék ott egy lakást, de valahol egy meleg, napos tengerparton is szívesen laknék. Ugyanakkor szeretem a hideget is. Imádom Finnországot, Grönlandot és Izlandot. Ahol nincsenek emberek. Nem szeretem az embereket.
Aki megpihen a Forma-1-ben, az elbukott, mert aki azt hiszi, hogy jól állnak a dolgok és minden halad a medrében, azt elkapják.
Elszomorít, ha nem sikerül teljesítenem valamit, amire megvolt az esélyem.
Az F1-ben töltött első három szezonom során megtanultam, hogy vannak olyan emberek, akiknek nincs jobb dolguk, mint hogy másokat támadjanak, és ez az egyetlen tevékenység, amit kezdeni akarnak az életükkel.
A Forma-1 nem csak arról szól, hogy gyorsan vezeted az autót, sok más procedúrát is jól kell végigcsinálnom.
Természetesen mindig jobb csapathoz akarsz kerülni, hiszen ott több esélyed van a győzelemre. Ugyanakkor nem tudsz megszabadulni a nyomástól, mert mindenki tudja, hogy ha versenyképes autód van, akkor tudsz nyerni. Ha nem nyersz, akkor nem végzel elég jó munkát. Ez van, ha nyerő autóban ülsz. Ha nem ilyenben ülsz, akkor kicsit elnézőbbek veled.
A motorsportot én quaddal kezdtem, majd motorral, aztán gokarttal folytattam. Szóval nem rögtön a gokartba ugrottam. Az én hősöm Valentino Rossi, nem pedig egy F1-es versenyző. Ez azért van, mert amikor 5-6 éves voltam, MotoGP-t kezdtem nézni, nem pedig Forma-1-et. Ez volt az, amit imádtam. Tisztelem az F1-es versenyzőket, de egyikőjükkel sincs meg az a kapcsolat, ami 5-6 évesen alakul ki, hogy „én ez a srác akarok lenni”.
