Az emberek azt hallják meg, amit akarnak. És amit nem akarnak, azt nem hallják meg. És nem látják meg.
Emberismeret idézetek
Számomra a legfontosabb szó — és ezzel tudom a liberalizmusomat jellemezni — az ízlés. Az embernek az ízlés és az illem okozza a legmegfoghatatlanabb, de mégis a bőrén érezhető diszkomfortérzést. Nem csak az fontos, hogy valami jogtalan vagy nem jogtalan, mert az egyszerű. A diszkomfortérzés az, ami meghatározza az élet minőségét. Diszkomfortérzésem van, mert illetlen dolgot látok. És ezeket az illetlenségeket velem szemben követik el.
A legtöbb ember a saját korlátai csapdájába került, és nem veszi észre, hogy bezárta magát.
Ha nekiállsz javítgatni az embereket, annak mindig rossz vége lesz.
Azok, akik szeretnének lábnyomot hagyni a világban, sosem fognak szárnyra kelni.
Az ember majd minden bűnre képes, csak hogy ne kelljen magát bűnösnek tudnia.
Szegények közt az a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön.
Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt – mindent. Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis annyiszor?
Azok az emberek, akiknek mindenük megvan, szoktak leginkább pánikba esni. Mi, a többiek túlságosan el vagyunk foglalva azzal, hogy küszködünk.
Valamennyi növény közt a paradicsom látszik a legemberibbnek, lelkes és sérülékeny és könnyen rohad.
Mindegyikünk, minden férfi és nő egy ajtó, ami mögött egy Óz rejtőzik, egy másik univerzum smaragdzöld erdőkkel és rubintvörös fogadószobákkal.
A bankszámla soha nem mérte egy ember értékét. A segítésre való képessége mérte ezt, és semmi más.
Az Ember alapvetően jó. Alapvetően jóindulatú. Nem akar ártani magának vagy másoknak.
És ha szeretnétek egy jó meghatározást a sikerre, az csak ennyi: olyan személy, aki képes körülnézni maga körül, és meglátni, mit kell elvégezni, mit kell helyrehozni, mi a valóságos, és aztán tényleg képes tenni, és tesz is valamit vele. És ez a személy körülbelül nyolcvannégy fényévnyivel van a normális fölött.
A megbízhatóság rendkívül nagyra becsült érték. Ha valakiben megvan, értékesnek tekintik. Ha elveszítette, értéktelennek tarthatják.
A tétlen emberekkel nehéz kijönni. Azon kívül, hogy lehangolóak, kissé még veszélyesek is lehetnek.
Sokan beszélnek nekem arról, hogy szabadok akarnak lenni. Erre én azt mondom: rendben, nézzük meg, pontosan mi is az, ami megakadályozza, hogy szabad légy! Ám minél közelebb kerülnek a szabadsághoz, annál több kifogást találnak. Úgy tűnik, az emberek jobban szeretik a szabadság gondolatát, mint azt, hogy valóban szabadok legyenek.
Nemzetségünk ősidőktől két csoportra oszlott: héjákra és galambokra. A héják a harcot, a galambok a békét kedvelik. Mindkét csoport egyformán igazolni tudja viselkedését szavakkal és logikával. Így ennek az érvelésnek nincs jelentősége. Csak a puszta tény fontos, az, hogy vannak héják, és vannak galambok, a héják mindig héjaként, a galambok viszont mindig galambként gondolkodnak és cselekszenek.
Képes lesz-e túlélni az emberiség a ma élő emberek mesterkedéseit, akik – úgy látszik – gyakran inkább őrült majomként, mint épeszű emberként cselekszenek?