Rólad beszél az este, a szél
A beálló csönd, a hajnal, az éj,
Az ima, az álom és minden szavam,
Várlak haza, ajtóm nyitva van.
Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,
Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!
Az út most kettéágazik, sok minden változik,
Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.
Elfojtott dühömet ne lássa más
Csak a falak őrizzék titkomat
Mert bennem őrült láng ragyog
Én idelenn idegen vagyok.
Megjöttem, és lettem egy kisgyerek
Nem kértem, csak kaptam egy életet
Lett vágyam, lett álmom, bár céltalan
Mert térkép nincs hozzá, hogy merre van.
Ne szólj, csak fogd a kezem,
Úgy kell, hogy védj, ne érhessen el
A kő vagy könny, vagy gyilkos közöny.
Süt a nap, nehogy szomorú légy,
Ez lehetne százszor is rosszabb.
Süt a nap, kicsit nevet az ég,
Még gyönyörű dolgokat hozhat.
Sokszor szerelembe estem,
Sokszor csak a szikrát éreztem,
Sokszor csupán merengtem,
Holott tiszta volt az ösvény előttem.
Nincs időm arra, hogy gyökeret verjek,
túlontúl futnak velem a percek,
egészségünkre ezerszer ittunk
fel hát, előre, induljunk!
Táncolj, hogy ne lásd a végét,
Merre fordult e szédült világ.
Ne félj, hogy elnyel az örvény,
Higgyük azt, körhinta száll.
Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.
Csak egy érzés volt, ahogy öltözött,
hogy utoljára látom őt,
és a holnapjában nem lesz már helyem.
Mikor azt ígérte, hogy visszajön,
már tudtam, hogy végleg elköszön,
mégis eljátszottam újra, hogy elhiszem.
Ahogy nézett, soha nem felejtem el,
ahogy közel van, mégis távolról figyel,
meg sem szólalt, nem is érdekelt, miért,
ahogy nézett, annyi mindent elmesélt.
Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.
Ki mondja meg,
vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe téged.
Csak menj, sok hosszú év vár rád!
Sorsunk egybeforrt, menj, vidd tovább!
A hajnal ágyat bont neked,
Megpihen rajta kemény fémszíved.