Az akaratod szabad, ez néha nagy teher,
De ajándék is, hogyha jót teszel.
A boldog életért tedd, amit tudsz!
Vigyáznod kell, merre indulsz,
Ahogy az életed végigéled,
Olyan lesz majd a végítélet:
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz,
De csak magad felett uralkodhatsz.
Dalszöveg idézetek
Negyven évig nem tudtam, ki vagyok én,
De minden eljön a maga idején.
Nem vagyok zászló a mások ünnepén.
Szelep vagyok az ország fenekén.
Azt hiszem, nélküled is tudom, hogy hol a helyem.
Azt hiszem, még jobban nyitva tartom a szemem.
Azt hiszem, egyedül is rájövök, hogy mi jó nekem.
Azt hiszem, elengedheted mind a két kezem.
De soha ne légy, ki a sorba beáll,
Mások után, ameddig élsz.
Soha ne szégyelld, ha máshogy élsz,
Amíg érzed, hogy így többet érsz.
Soha ne szégyelld, legyél önmagad,
Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd.
Soha többé ne lássam a napot
És ne lássam többé a mosolyod
Legyünk halottak
Az élettől távol
Csak csukd le a szemem
Fogj erősen
És temess el mélyen a szívedben.
Képzeld el, hogy ott van, benned él,
hogy néha bármit megtennél,
hogy végül megtaláld a fényt az alagút végén.
Forró nyár volt, s hosszú útra mentek,
Trombita szólt, és harci dob pergett.
Büszke zászlók a szélben táncra keltek,
Nem tudhatták, vesztükbe menetelnek.
Minden érzés más, minden ember változik,
Van, ami örök, és van, ami csak távozik.
Van, ami szép, olykor megható,
A lélek szava, mi felmutatható.
Bohóc vagyok, könnyen mossa sminkemet,
Kinek súlya kezén, mégis könnyen integet,
Szomorú az arca, de te boldognak láthatod,
Talán nincs is, ami elűzi a bánatod.
Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk,
lesz verandánk és azon két ágy, és azon fekszünk,
és fákat nézünk, és arra gondolunk, hogy mi is egyszer
fák leszünk majd, és hogy te fogsz törődni a kerttel.






