A háború a végső menedéke azoknak, akik mindenben csalódtak.
Életem alapvető problémája az volt, hogy az tulajdonképpen valaki másnak az elképzelésein alapult.
Elég kellemetlen beismerni saját magunknak, hogy nem olyan emberek vagyunk, mint amilyennek hittük magunkat.
A kezdet s vég titkát kutathatod,
iparkodásod nyomra nem vezet:
elsárgult, rongyos könyv a vén világ,
első s utolsó íve elveszett.
Mennyi bölcsen megfontolt terv hiúsult már meg, s mennyi fog még meghiúsulni! Mennyi esztelen terv sikerült már, s mennyi fog még sikerülni!
A korok múlása megváltoztat mindent: az időt – a nyelvet – a földet – a tenger partjait – az ég csillagait, mindent az ember „fölött, alatt és körül”, csak magát az embert nem, aki sose volt és sose lesz más, mint boldogtalan semmirekellő. Az életutak végtelen sokfélesége mind a halálba torkoll, és a végtelen sok kívánság csakis csalódáshoz vezet.
Soha ne nézzél hátra
soha ne pazarold az idődet egy kifordult barátra.
Vagy arra a lányra
aki nemegyszer átba**ott, mégis ugyanúgy bánja.
Nagyon megváltoztam, az élet nem úgy sikerült, ahogyan reméltük. Mindenki alábecsüli a csalódás hatását, a hosszú, folyamatos csalódásokat.
Ami elveszett, az elveszett – ki beszél a tavalyi hóról? A római korona beleesett a csalódások kútjába, kár volna utánalökni még ezt a gyereket is.
Mire megjelent a televízió, már több mint tíz év rádiózás volt mögöttem, és azt hittem, mindenki engem akar majd. Csak ültem és vártam, hogy megcsörrenjen a telefon – de nem csörrent.
Csak önmagam tartom bilincsen,
Önmagam számára nincs lángom,
Szivem, reményem, hangulatom,
Erőm, bizalmam, csókom nincsen.
Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.
Két tapasztalat árnyékolja be életemet: az egyik az, hogy a világ érthetetlenül titokzatos és gyötrelmes; a másik pedig, hogy az emberiség szellemi hanyatlásának korszakában születtem.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Hogy fordulhat a legjobb barátnőm ellenem csak azért, mert megváltoztam? Amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, nem állt mellettem.
Csak repülő álomkép s csalódás
A halandó ember élete!
Rövid öröm, hosszú gond s bánkódás
Bús életünk szűk kerűlete.
Csalódás idézetek – amikor a fájdalomból tanulás és erő születik
A csalódás az élet egyik legnehezebb, mégis legtanulságosabb érzése. Megtöri a szívet, de közben formálja is a lelket. A csalódás idézetek segítenek szembenézni ezzel a fájdalommal – őszintén, mégis reménnyel. Mert minden seb gyógyul, és minden tapasztalat egy újabb lépés önmagunk megismerése felé.
Ezek az idézetek nemcsak a fájdalmat fogalmazzák meg, hanem a gyógyulást is. Megmutatják, hogy a csalódás nem a vég, hanem egy új kezdet. Hogy az, aki képes megbocsátani és továbbmenni, valójában sokkal erősebb, mint valaha.
A csalódás mint tanító
A csalódás idézetek arra emlékeztetnek, hogy az életben nem mindig kapjuk meg, amit szeretnénk – de mindig megkapjuk, amire szükségünk van ahhoz, hogy növekedjünk. Ezek a gondolatok segítenek megérteni, hogy minden veszteség mögött egy rejtett ajándék húzódik: a tapasztalat, ami bölcsebbé tesz.
A szív fájdalmától a lélek erejéig
Egy csalódás után nehéz újra hinni – magunkban, másokban, a szeretetben. De ezek az idézetek segítenek abban, hogy ne a keserűség, hanem az elfogadás felé lépjünk. Hogy megértsük: a fájdalom átmeneti, de a belőle fakadó erő örök.
Inspiráló gondolatok a gyógyuláshoz
A csalódás idézetek gyógyírként hatnak. Egy-egy mondat segíthet más szemmel látni a történteket, elengedni a múltat, és hinni abban, hogy a jövő még szebb lehet. Mert minden csalódás mögött ott rejlik a lehetőség – hogy újra megtaláljuk önmagunkat.
Csalódás idézetek minden alkalomra
Legyen szó szerelemről, barátságról, bizalomról vagy élethelyzetről, a csalódás idézetek mindig erőt adnak. Segítenek kimondani azt, amit nehéz szavakba önteni, és megmutatják: a csalódás nem gyengeség – hanem bizonyíték arra, hogy mertél érezni, hinni és szeretni.