Számít egyáltalán, hogy megváltoztam, ha senki sem hiszi el?
Megváltoztam idézetek
Nagyon megváltoztam, az élet nem úgy sikerült, ahogyan reméltük. Mindenki alábecsüli a csalódás hatását, a hosszú, folyamatos csalódásokat.
Az, hogy nem leszek csupán néző a saját életemben, egyúttal azt is jelentette, hogy elfogadom a tényt, miszerint valóban megváltoztam.
Az elmúlt néhány hétben tényleg megváltoztam. De véleményem szerint ezek pozitív változások voltak: végre kezdtem feldolgozni a történteket, kiléptem a sok hónapja óvatosan magam köré épített falak mögül.
Változom, igenis változom, igenis változom: megváltoztam. Helyrehozni, átalakulni – Istenem, mennyire vágyott ezekre a dolgokra. Minden nap, minden percben. De hát nem így van ezzel mindenki?
Megváltoztam, hogy életben maradjak, és drágán megfizettem a túlélés árát. El kellett fogadnom, hogy örökre más lettem, vagy különben minden, amit addig tettem, hiábavaló volt.
Vajon csakugyan megváltoztam-e az éjszaka? Nézzük csak: ma reggel, amikor fölébredtem, még az voltam-e, aki voltam? Úgy rémlik, mintha egy kicsit más lettem volna. De ha nem az vagyok, az a kérdés, kicsoda is vagyok voltaképpen. Borzasztó!
Minden porcikámban érzem, egészen megváltoztam, másképp látok, másképp lélegzem, mint azelőtt. Még álmomban is élek, a bokám és a csuklóm is másképp mozog, fogni tudok a kezemmel, és örömmel várom a holnapot, mert tudom, hogy mit akarok, az életemnek célja van megint.
Az élet örökre megváltozott…
Én örökre megváltoztam.
Nem te tettél tönkre engem, hanem én döntöttem romba saját magam. Megváltoztam, és te is megváltoztál. De te jobb lettél, én viszont nem.
Hogy fordulhat a legjobb barátnőm ellenem csak azért, mert megváltoztam? Amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, nem állt mellettem.
Végérvényesen megváltoztam. Méghozzá előnyömre. Az új erőre kapott szívem súgta meg nekem.
– Ne ítélkezz olyan gyorsan fölöttem. Megváltoztam.
– Az emberek nem változnak, Jack bácsi. Csak új ruhába öltöztetik a régi problémákat.
Új szenvedélyek, új gondolatok, új eszmék. Más lettem, de attól még nem szabad kevésbé szeretned. Megváltoztam, de neked örökre a barátomnak kell lenned.
Igen, megváltoztam. Olyan ember lettem, aki már tudja, hogy mi is az igazán fontos. Aki meg tudja különböztetni a valódit a hamistól. Aki megjárta a poklot és a mennyet is. Aki tudja, hogy a jók nem mindig jók, és a rosszak nem mindig gonoszak.
Megváltoztam, mert hagytam, hogy megváltoztassanak a körülmények. Lelassultak a napjaim, és csak hagyom, hogy magával ragadjon a pillanat.
Gyűlölöm, amiért úgy kezelnek, mintha kevesebb volnék náluk, csak azért, mert megváltoztam. Gondolom, bűn, hogy nem vagyok „olyan, mint ők”.
Belefáradtam, hogy bebizonyítsam másoknak, megváltoztam. Úgysem számít. És már nem akarok nekik megmutatni semmit. Kizárólag magamnak akarok megfelelni. És mielőtt bárki azt mondaná erre, hogy az nem nehéz, megjegyzem, szerintem az a legnehezebb. Magunknak megfelelni.
Nem éreztem úgy, mintha bármben is megváltoztam volna, de mindig az egyén veszi észre utoljára a negatív változásokat.
Megváltoztam, pontosabban az élet kényszerített arra, hogy megváltozzak.
