Nyugdíjba mentem. Az ember kifárad. Végigolvastam a kölcsönkönyvtárat, s a kávéházban ültem lenn vasárnap, s nem volt már semmi vágyam, célom, semmi tervem, csak egy: pihenni és pihenni.
Minden magyar mondatnak megvan az angol megfelelője. Pontosan le lehet fordítani, csak éppen reménytelenül mást jelent, és éppen a lényeg sikkad el a fordításban – a kép, a fogalom a szótári szó mögött.
S az a szabadság, amikor az ember erkölcsi ítéletéhez híven, s tekintet nélkül érdekeire, választ elv s elv, rendszer s rendszer között, s magáévá teszi az egyiket, avagy elfogadja a másikat, vagy visszautasítja mind a kettőt.
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt körém, hogy sérthetetlen legyek. A szerelem így idegenített el mindentől a világon. Aztán megszerettetted a világot velem.
A huszadik század véres borzalma közt mennyi boldogság s gyönyörűség volt: könyv, állat, ember, szó, virág, kép, szobrok, míg nem borult hitvány ködbe az égbolt.
Azt tartják, hogy a szesz öl, butít és nyomorba dönt. Holott éppen a fordítottja igaz: a szellemi elnyomás, a kizsákmányolás és a butaság dönt alkoholba.