A cél és a vágy hasonlónak tűnhet, de két egészen más, néha ellentétes erőről van szó.
Az univerzum alapelve nem a harc, hanem a viszonylagosság, ezért nincsen benne szándék, hiszen nincs kivívható győzelem és elérendő cél sem. Minden cél, ahogy a szó is jelzi, végpont, valaminek az ellentéte, csak ahhoz viszonyítva létezik. A világ nem siet sehová, nem kell tehát rohannia. […] A zen tanulmányozásában, de a távol-keleti művészetben általában is elsőrendű elv, hogy a sietség végzetes, csakúgy mint mindaz, ami velejár. Hiszen nincs elérendő cél. Mihelyt célt állítunk magunk elé, lehetetlenné válik, hogy a művészet figyelmét gyakoroljuk, és elsajátítsuk szigprú technikáját.
Hosszú az út, ami vezet a célhoz
félelem buktat, a remény meg fényt hoz.
Egész életemet arra tettem fel, hogy megpróbáljak karriert csinálni.
Változnak az idők, nekem is tudni kell változni, új célokat keresni, megvalósítani.
Minden egyes cselekedeted vagy a céljaid felé visz, vagy eltávolít azoktól. Harmadik kategória nincs.
Ne csatlakozz azokhoz, akik mindenben a könnyűt keresik! Menj inkább oda, ahol magasra helyezik a mércét és jóval több a jutalom is!
Az elkötelezettség, a kiválóságra törekvés egy adott területen, valamint a rendületlen kitartás, ezek a siker elérésének legfontosabb feltételei. Ha igazán koncentrálni akarsz a jelenlegi céljaid és terveid elérésére, akkor nincs értelme mellettük más dolgokra is odafigyelned.
Hadd közöljem veled itt és most, hogy a Teremtő, avagy a létezésünk mögött álló bármiféle hatalom nem azt rendelte számunkra, hogy elbukjunk, vagy elmerüljünk a szegénységben, az önsajnálatban, a mártíromságban vagy a középszerűség bármely formájában. Az ember nagy célja nem pusztán ennyi. Az ember felruháztatott az előrejutáshoz szükséges összes nyersanyaggal, amilyenek az eszmék, a képzelet, az ihletettség és a kiaknázatlan értelmi képességek… márpedig e képességek tényleg határtalanok.
Hasonlítunk egymásra. Te és én egyformák vagyunk. Mert nincsenek barátaink. De nem ők tesznek erőssé, hanem a céljaink.
Az egyetlen célom, hogy semmi se legyek, mert ez tűnik az egyetlen értelmes választásnak.
Az az elképzelés, hogy van egy cél, és ahhoz egy ösvény vezet, helytelen. A cél és béke mindig mi vagyunk. Megszabadulni attól a gondolattól, hogy nem vagyunk azonosak a békével: ez minden, amire szükség van.
A boldogságot nem a cél elérése, hanem a hozzá vezető út jelenti.
A modern ember voltaképpen arról tesz tanúbizonyságot, hogy nincs is életcélja. A haladás, ahogyan elképzeli, nem vezet sehová, kivéve a további haladást. Így életét a „soha el nem érkező holnap” utáni eszeveszett hajsza iránt kötelezi el.
Minél jobban megismerjük saját felsőbb képességeinket, annál jobban szolgálják mindennapi életünket, életünk jelentősebb célját.
Életem legfőbb törekvése az volt, hogy gyönyörűséget szerezzek érzékeimnek; ennél fontosabb célom nem is volt. Mindig éreztem, hogy a másik nem kedvéért születtem; szerettem a nőket, és minden tőlem telhetőt elkövettem, hogy ők is szeressenek. Mámorosan szerettem az asztal örömeit, és lelkesedtem mindenért, ami kíváncsiságot keltett bennem.
Azért vagy életben, mert még nem értél oda, ahova el kell jutnod.