A főiskola alatt végig futottam. A futás célt adott nekem, mikor nem tudtam biztosan, mi is a célom. Így azt éreztem, vannak alapjaim, kötődőm a földhöz. Nem küzdöttem az életem azon részeivel, amelyek kétségbeejtőnek tűntek. A futás volt az első olyan dolog az életemben, amire úgy tekinthettem, hogy pontosan azt csinálom, amit csinálnom kell.
A futásról úgy éreztem, produktív vagyok, mert jól hasznosítom a napjaimat, és rákényszerítem magamat, hogy valami fizikailag és szellemileg megerőltetőt csináljak.
