Egy győzelem nem változtatja meg az életemet. Könnyebb lesz az élet, ha nyersz? Nem hiszem. Persze mindig kellemes érzés győzni, annak ellenére is, hogy a következő verseny már ismét ugyanaz a régi kihívás. Ha nyersz, az szép, de az emberek ezt nagyon gyorsan elfelejtik. Sokszor elég mindehhez egy futam is, és már nem is emlékeznek arra, hogy nyertél.

Semmi ok nincs rá, hogy a jó miért ne diadalmaskodhatna éppoly gyakran, mint a rossz. A győzelem mindig szervezés kérdése.

A győztesek és a vesztesek között óriásinak tartják a különbséget, mégis valójában nagyon kicsin múlik, ki lesz a bajnok. Azok a bajnokok, akik a végén fölemelhetik a trófeát. A győztesek maradnak. A veszteseknek menniük kell.

1970-től ösztönösen nyerni akartam: eltakarítani a versenyben mindenki mást, elpusztítani az ellenséget és tétovázás nélkül átgázolni mindenen. Már évekkel a film elkészülte előtt terminátor voltam.

Talán nem győzhetek. Talán az egyetlen amit tehetek, hogy elveszek tőle mindent. De ahhoz, hogy legyőzzön, előbb meg kell ölnie. És ahhoz, hogy megöljön, ki kell állnia velem szemtől-szembe. Ha így tesz, neki magának is fel kell készülnie a halálra. Nem tudom, hogy felkészült-e rá.

Soha nem akartam nyerni. A győzelem nem volt fontos a számomra. Nem volt fontos a világbajnoki győzelem sem. Ami fontos volt, az a közönség szórakoztatása. Győztem, vesztettem, énekeltem, és bármilyen veszélyes volt az élő show, amit csináltunk, csak a játék volt a lényeg.