Tudod, óvtalak, szerettelek. És most is szeretlek. Nem válunk el örökre, és éppen azért nem szabad a nagy útnak nekivágnod, hogy újra találkozhassunk.
Fekete István
1900. jan. 25. - 1970. jún. 23.
József Attila-díjas magyar író
Fekete István idézetek témák szerint: Természet (25)
– Ronda méreg ez a pálinka, hidd el, Gyula; hogy én milyen beteg voltam!
– Most már jól vagy?
– Jobban, de ha engem még valaki itallal kínál…
Alkohol idézetek, Pálinka idézetek, Vicces alkoholos idézetek
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Tiszteletre méltó álláspont, csak kissé hülye.
Őszre járt akkor az idő. A ködtől olyan sűrű volt az este, hogy a feldobott kalap fenn maradt volna a levegőben.
A könyvek először nehezen nyíltak ki. Mintha a mondatokat vastag kéreg fedte volna, s ez a kéreg nehezen pattogzott fel. De ahol a kéreg lepattant, ott lüktetett valami, valami titokzatos mélység vagy puha értelem.
Az ember erős. […] Az embertől mindenki fél, mert csattogó botot hord magával, mellyel megöl bárkit, még csak közel se megy hozzá. Az emberrel nem harcol senki, csak az emberek harcolnak egymással.
Matulának olyan bagószaga volt, hogy a legöregebb szúnyog veteránok ijedten és enyhe nikotinmérgezéssel zümmögtek tova, másodsorban pedig Matulának olyan bőre volt, hogy azon némely süldőszúnyog esetleg megfenhette szurkálóját, de csípésről szó sem lehetett.
A túlságos jólét minden tisztességnek, becsületnek és erkölcsnek a legbiztosabb sírásója.
Csodálatos nyár volt, meg kell hagyni, mint ahogy ebben a korban minden nyár csodálatos. A vakáció végtelen, a kert óriási, a patak, a folyam, a házak nagyok, a sötétség titokzatos, a temető félelmes, a zöld gyümölcs édes s utána a hasfájás kibírhatatlan.
A televízió kevés örömöt és sok olyan hülye műsort ad, amitől a jó gyomrú ember is hány.
Holnap szilvesztereste – gondoltam, s ettől mindig egy kis szomorúság ül a szívemre. A végtelen jóság s a végtelen szomorúság felfoghatatlan valósága: az Idő majd – talán – megáll egy pillanatra, és szembenéz velünk, mintha lennénk, és talán vagyunk is; aztán újra peregni kezd a mulandóság homokórája, és nem mond semmit, nem ígér semmit, csak folyik, csak folyik, hogy majd egyszer egészen betemesse a szívünket.
Aztán üde örömmel hajnalra kondult a harang, és az apróbb csillagok álomra csukták szemüket.
A tavasz eleje jól kezdődött. Sok esővel. Megmozdult a vetések és a rétek világa, zsendültek a füvek és fák, sárgult a gólyahír, és a békanemzetség zenekara már összetanult muzsikával köszöntötte Szent György havát, amely tudvalevőleg egyúttal a Bika hónapja is.
Hát én nagyon szerettem olvasni, ha nem mondták- de ha mondták, azonnal nem szerettem. Ha pedig tiltották, majd meghaltam a betűért.
Matula bölcsen tudta, hogy az ízeket nem az élet szüli, hanem az éhség, és a vágyak néha nagyobbak a gyomorban, mint a szívben.
Tudta, hogy minden malomban egy macska jár éjszaka. Nagy, fekete macska. Szemei zöldek, és akinek megmutatja magát, meghal még abban az évben.
Világosság és fény nélkül nincs emlékezet és nincs idő, s az emberi szellemnek nincs halhatatlan szeretete és méltósága.