Az identitásérés törvénye szerint felnőtt akkor vagy, ha már tudsz mély kötődésben szeretni valakit, akiért tudsz felelősséget vállalni, és tudsz elköteleződni.
Aki segít, annak immunrendszeri aktivitása növekedik, így egészségvédő, illetve öngyógyító erőkhöz juthat.
Testtartásunkban közvetlenül kifejezésre jutnak lelkiállapotaink, hangulataink. Jellegzetes fizikai tartáshoz gyakran kapcsolunk jellembeli, a „lelki tartásra” vonatkozó megállapításokat.
A szülő és gyermek kapcsolat minden későbbi emberi kontaktus alapmintája.
Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat és a gondolkodásunkat arra, hogy egész nap jó dolgok történnek majd velünk. Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget: „Jó reggelt! Felébredtem! Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Ma minden jól történik. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valami jó történik!” Próbáljuk kis – és tényleg valami jó fog történni! Még a saját egyetemi hallgatóimmal is csináltam ilyen kísérletet, igen meggyőző végeredménnyel. A gondolat, a tudat hatalma valóban teremt.
Minden élő szervezet önmaga képes belső egyensúlyának visszaállítására.
Az emberi mértékhez illeszkedő világ figyelmen kívül hagyásai (gigantizmus, törpülés, zsúfolás) lelki hatásukban járnak következményekkel. A felhőkarcolók eget ostromló magasában vagy a „lélekmorzsolónak” nevezett lakótelepi börtönkaszárnyák védekező vasrácsai mögött az ember idegennek és bezártnak érzi magát, szabadságában korlátozott és magára marad. Ez a világ „embertelen”.
Minden embernek joga van meditálni, és a tudománynak nagy köszönettel tartozunk, hogy az emberi lélek egészsége szolgálatában kidolgozta a tudományos, tiszta meditációs módszertant.
Korunk tragikus létélménye, hogy felmorzsolódtak azok az értékek, amelyek az élet biztonságát és kereteit nyújthatnák. Nincs, ami szívet melengető, maradéktalan örömöt szerezhetne. A mindennapi élet lélektelen, elgépiesedett, érzelemszegény, boldogsághiányos, önreflektív tudatosság nélküli, reménytelen, célját-értelmét illetően kiüresedett. Az életgyakorlat robotalizálódott, a munkára fordítandó idő felfalja a magánéleti időt.
Az endorfin euforizáló hatását minden, rendszeres, folyamatos, akaratlagos ritmikus tevékenységet folytató, tréningben lévő személy átélheti, mivel a ritmikus- egyenletes és monoton mozgás sajátosan módosult (jobbagyfélteke-aktív) tudatállapotot hoz létre. Ez pedig megkönnyebbült, lebegésszerű, felfokozott életörömmel járó természetes transzállapotélményben élhető át. Ebben az eufóriában sem fáradtság, sem fájdalom vagy diszkomfort nem érezhető, ami a fokozottan termelődő endorfinnak köszönhető.
A hosztilitás, ellenségesség, harag hormonjainak kedvenc fogadóhelye a szívkoszorúér hálózata, amely a szimpatikus idegrendszeri hatásra összehúzza az ereket és veszélyezteti a szív vérellátását. A hordozott harag és megbocsátásképtelenség hormonjai a daganatos sejtburjánzás megindításában játszanak közreműködő szerepet.
Nem a feladatkör betegít meg, nem az ezzel járó megterhelések, hanem az, ahogyan az ember reagál, értékel, viszonyul, viselkedik.
Nehéz toleranciát követelnie a másik embertől annak a személynek, aki önmaga intoleráns.
Ha a családban nem könyvelnének el úgy valakit, hogy hisztis, dilis, egoista, makacs, hanem keresnék esetleg az okát is, mert senki nem születik készen ilyennek, akkor egy kicsit mindenki lehetne s másik pszichológusa. Szeretni is csak a másik ember által tudjuk magunkat, így szerintem a lélek egyensúlyban tartása sem oldható meg egyedül.
Testünk nem tárgy, hanem mi magunk vagyunk. Testünk személyiségünk megtestesítője.
Ha szükségem van valamire, most azonnal akarom! Erre vesz rá minket ez a manipulatív konzumkultúra.