1941. augusztus 18. -
magyar klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa
A humoristák „alaptermészetét” vizsgáló lélektani próbálkozások meglepően egybehangzó eredménye, hogy minden humorista depresszióra hajlamos. Saját pesszimizmusának „orvosaként”, foglalkozásával azonban átfordítja a negatív készségeket társas szempontból is nagyra értékelt, önmagának is hasznos értékké.
A világunkat […] mindig az határozza meg, hogy mit gondolunk róla.
Aki rágódásba ragad bele, nem is keres kiutat, megoldást, az egyre depressziósabbá válik. A rágódás akadálya lehet a problémával való aktív megküzdésnek és így a helyzetbe belebetegedhetünk.
Hiába mondják, hogy ebben a konzumkultúrában a hűségnek már nincs olyan nagy szerepe – a lelkünk mélyén ma is ugyanúgy szükségünk van rá.
A megbocsátásban az a felemelő, hogy az a feszültség, ami egyébként a lelkedet emésztené, eliminálódik. Hiszen ma már jól tudjuk, hogy az a harag, amit egy másikkal szemben táplálsz, valójában téged mardos, a te sejtjeidet pusztítja, nem a másikét.
Posztmodern kultúrában élünk. Értékvilágunk megsebződött.
A zene hanghullámainak hatása olyan intenzív tudatállapot-módosító, amely esetenként a drogokkal is vetélkedik.
Az etikai relativizmus a privát, partikuláris és elsősorban materiális természetű érdeket /hatalom, pénz, tulajdon/ állítja az egyetemes /élet/értékek helyére.
Az önbizalom úgy keletkezik, hogy először más bízik bennem, és azt fölszívom magamba, aztán belsővé, sajáttá teszem.
Egy szép téli napon a sünök fázni kezdenek, és addig helyezkednek, míg már nem szúrják meg egymást a tüskéikkel, ugyanakkor elég meleget tudnak adni egymásnak. Ez az emberi együttélés alapmodellje.
Az előítéletek megszüntetésének legjobb ellenszere az információ, a tudás. Ha ismerjük, amitől tartunk, akkor egyre kevésbé félünk, mert tudunk aktívan cselekedni, tényekre alapozva dönteni.
Ne azt nézzük, mitől beteg! Nézzük meg, kutassuk fel, mi tartja az embert egészségben!
Ha ismerjük a megtévesztésnek, a manipulációnak a mechanizmusait, akkor védekezni is tudunk ellenük, ami elengedhetetlen, ha mentális egészségben akarunk maradni.
Jaj annak, akit idealizálnak, mert előbb-utóbb lepottyan a trónról, és amilyen magasan volt, olyan mélyre zuhan.
Ma már számos adat igazolja azt, hogy a születés utáni rövid, 24-36 órás időszak az anyaság kialakulása szempontjából olyan szenzitív időszak, amelynek léttrejöttéhez a csecsemő fizikai-testi érintése és jelenléte pótolhatatlan fontosságú. Ez a mintegy ösztönnek tűnő viselkedésmód tartósan fennmarad, és mindvégig hatással van az anya viselkedésére.
Aki meg tud bocsátani önmagának vagy embertársainak, az az emelkedett öröm és megkönnyebbülés lelki állapotába jut. A megbékélt lélekben könnyebben megszületik az öröm és a csendes boldogság érzése. Ezért képezi a megbocsátás a boldogság élményéhez vezető út fontos elemét.
Egymás mellett élünk, de sokszor valódi lelki kapcsolatok nélkül. Az internet-kapcsolatok természetesen nem elégítenek ki bennünket, hiszen az ölelés, a társsal való szoros együttlét nélkülözhetetlen tápja az érzelmi éltünknek. Ha ez nincs, boldogtalanok leszünk, előbb-utóbb depressziósok.
A szeretet adja a felelősségvállalás képességét. Akit szeretek, azért felelősséget vállalok. De önmagunknál kell mindent kezdeni. Ha nem tudom magamat szeretni, hogy tudjam jól szeretni a másikat? Ha magamért nem tudok felelősséget vállalni, hogy tudjak a másikért?
