Furcsa egy világ ez, s a férfit a legfurcsább hulladékból gyúrták össze, melyet forrongásában feldobott a káosz.
A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz.
A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.
A világ szépsége elkábította. Ezenkívül talán nem is számít semmi.
Maga látja a valódi világot, és látja azt is, hogy milyen lehetne. Csak azt nem látja, amit mások látnak, az óriási szakadékot a kettő között.
A világ békéjét nem lehet üres gyomorra és emberi nyomorúságra építeni.
A világ, bocsánat, szar, de ugyanakkor színes is, és mindkét tulajdonságából remek regényeket szőhetünk.
A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod és soha nem engednek felállni.
Érdemes a világot, a világ történéseit, dolgait két nagy csoportra osztani: az egyik az, amire van befolyásunk, azzal foglalkozom, a másik meg, amire nincs befolyásom, azzal meg nem foglalkozom. Végtelenül szimpla ez a séma, de beválik.