A világ igazi titokzatossága az, ami látható, nem az, ami láthatatlan.
Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.
Valószínűleg ez a titok, ha azt akarjuk, hogy a dolgok olyanok maradjanak, mint régen. Felfelé kell nézni.
Három ember csak úgy tud megőrizni egy titkot, ha kettő közülük halott.
Ha eláruljuk, mi tesz bennünket boldoggá, a legmélyebb titkunkat adjuk ki… Tudom.
Léteznek titkok, melyeknek nem szabad kitudódniuk, aminek a megtudására az emberiség még nem kész.
A világ úgyis tele van titokzatossággal, mért tennők meg hát a legegyszerűbb jelenségeket is titokzatosnak.
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.
Csak a kis titkokat kell őrizni. A nagyokat a nyilvánosság hitetlensége tartja titokban.
Ha a mondat közepén csönd keletkezik, egy kicsinyke, félre nem érthető csönd, az olyan, mintha megnyílna halkan egy ajtó, s az ember betekintést nyer oda, ahol fontos dolgok éppen most születnek.
Ha tudnánk egymás titkait, micsoda békére lelnénk!
Semmit sem lehet úgy titokban tartani, mint azt, amit mindenki sejt.
A rejtélyek a könyvekbe valók, a valóságban iszonyú fárasztóak.
A titok természetét nem lehet kiismerni, azért titok, mert nincs semmilyen természete.
Az ember igazi titkai titkosabbak előtte, mint mások előtt.
Csoda az a külső esemény, amelynek azért nem értjük az okát – mert az belül történik. Ez minden gyógyulásnak, teremtő mágiának, alkotásnak a titka. Először belül – aztán kívül.