Theo egyszer megkérdezte: ha volna gyógyszer az autizmusra, bevenném-e? Mondtam neki, hogy nem. Ugyanis fogalmam sincs, mi autista bennem, és mi nem az. Mi van, ha az autizmussal együtt, mondjuk, az észt vagy a humort is kikúrálnák belőlem? Mi lenne, ha Halloweenkor ezentúl tényleg a szellemektől félnék a töklámpás színe helyett? Mivel egyáltalán nem emlékszem, milyen nem autistának lenni, fogalmam sincs, mi maradna belőlem az autizmus nélkül. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember szétnyitja a mogyoróvajaslekváros szendvicset. A lekváros felére is ragad egy kis mogyoróvaj, és fordítva.