Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz:
Van éj, legyenek titkai!
Multamban semmit sem találhatsz,
Ami szerelmed növeli.
Szeretsz – nos, legyen elég ennyi!
S ha szeretsz, ne kérdezd soha,
Ne tudd meg, hogy az életem mily
Üres, fekete, ostoba!
Mihail Jurjevics Lermontov
Nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakít.
Azóta, hogy az örök Ég
Megáldott látnok-szemmel engem,
a bűn, a gonoszság művét
olvasom az emberszemekben.
Mindig bátrabban megyek előre, amikor nem tudom, hogy mi vár reám.