Nem a véletlen az életünk része, a sors az, ami irányít bennünket és a furcsán hozzánk kerülő állatokat.
A saját sorsodban soha nem érzed magad olyan tehetetlennek, mint a gyereked bajaiban.
Mindenkinek ki van jelölve egy sínpár, már a születésekor s azon kell haladnia és azon mehet, amerre visz… De vannak lelkek, akik át tudnak ugrani egyik sínről a másikra s akkor a más élete elől veszik el az érvényesülés útját… és az a másik leszorul, kiesik… az nem baj: fő, hogy jó sínre kerüljön valaki… és hagyja ott a maga régi nehéz útját.
Amíg alszod álmodat, addig is mozognak az élet szálai, ahogy hagytad a fonalat, a sorsod azt csendben továbbszövi.
Úristen! Azt rendelted az ember sorsául, hogy ne legyen boldog, csak míg nem jön meg és ha csak ha már megint elment az esze!
Néha engedelmeskednünk kell a sorsnak.
Zsebes – 5.évad 1.rész
Hogy cseszné meg a sors. Miért csinálja ezt velem?
Zsebes – 5.évad 1.rész
Minden meg van írva a zajokban. Az ember múltja, jelene, jövője. Az az ember, aki képtelen hallani, az nem hallja meg az élet tanácsait, amelyeket pedig minden pillanatban kapunk. Csak aki hallja a jelen zaját, az képes biztos döntést hozni.
A végzet: bizonyos emberi alkat találkozása a történelemmel.
Ha láthatóan megjelenne előttünk az utunk vagy a végzetünk, akkor lehetőségünk nyílna el is térni a kijelölt iránytól. Márpedig, ha erre lehetőség volna, az minden előre elrendeltség végét jelentené.
Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki!
Kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk… Igen, ez alapigazság… Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól.
Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal – miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.
Nagyon unalmas lenne, ha előre tudnám, mi történik, mert az egész életemet úgy próbálnám leélni, hogy azt elkerüljem.
Néha pont azon az úton találkozunk szembe a sorssal, melyen megpróbáljuk elkerülni azt.
A végzetünkhöz vezető út nem mindig egyenes. Lehet, hogy rossz felé kanyarodunk, hogy eltévedünk és visszafordulunk. Talán az sem számít, hogy melyik úton megyünk. Talán csak az számít, hogy megyünk.
A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.