A siker abból ered, ha a füled nyitva van, a szád viszont csukva.
Egy nehéz időszakban nőttem fel Szerbiában, amikor embargó sújtotta az országot, ezért sorban kellett állnunk a kenyérét, tejért, vízért, az élet alapvető dolgaiért. Ezek a dolgok erősebbé és kiéhezetté tesznek a sikerre, bármit is csinálj az életben. Ez volt talán nálam is az alap. Mindig inspirál, ha emlékeztetem magam, hogy honnan jöttem, arra motivál, hogy még keményebben dolgozzam.
A hírnév és a hozzá hasonló dolgok csodásak, de a nap végén mindannyian csak emberek vagyunk. Habár hihetetlenül szürreális, szórakoztató és elbűvölő, és nagyon hálás vagyok érte, de soha nem hiszek a rólam írt sajtóanyagoknak.
Nem tekintek magamra sikeres nőként, mert ha az ember fent van, onnan csak lefelé vezet az út.
A siker soha nem rólad szól, de még csak nem is a teljesítményedről. A siker rólunk szól, és arról, hogy mi hogyan látjuk a teljesítményedet.
A siker kollektív jelenség, amelyet úgy tudunk mérni, hogy megfigyeljük, a környezetünk miként reagál az adott teljesítményre.
Való igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert. Csakhogy rengetegen gyakorolnak, így nagyon sokan el is jutnak a mesterszintre. Ezért aztán a felső korlát közelében a döntő különbség már nem a teljesítményen múlik.
A siker gyakran csak a nagy számok törvényének engedelmeskedik. Aki meg akar nyerni egy versenyt, induljon sok versenyen. Aki meg akar kapni egy állást, jelentkezzen minél több állásra. Aki főszerepet akar egy darabban, az menjen el minél több meghallgatásra. (…) Ahogy növelhetjük a lottón a nyerési esélyeinket, ha egyszerre több szelvénnyel játszunk, úgy az is biztos, hogy sokkal nagyobb eséllyel kapunk meg egy vágyott szerepet, ha újra és újra próbálkozunk.
A gazdag egyre gazdagabb lesz, az ismert egyre ismertebb, és semmi nem hoz nagyobb sikert, mint a siker maga.
Noha ahhoz, hogy sikeresek legyünk, leginkább korábbi sikerekre van szükség, de a legsikeresebb pályafutások is egyetlen apró sikerrel kezdődnek. A kis boltokban gyakran lehet látni egy bekeretezett egydolláros bankjegyet a falon. Nos, ez nem csak egyszerű szimbólum. Egy kisvállalkozás életében valóban az a legfontosabb pillanat, amikor először sikerül eladni valamit. Az első kuncsaft vállalja a kockázatot, és a bolt jövőjébe fekteti a pénzét. És ezzel elindítja a siker útján.
Hogy mennyi esélyünk van a sikerre, annak vajmi csekély köze van az életkorunkhoz. Csak az számít, hogy hajlandók vagyunk-e újra és újra próbálkozni, hogy elérjük az áttörést.
A siker, akárcsak a tenger, erőt gyűjt, aztán egyszer csak ránk zúdul… hogy aztán ismét visszahúzódjon, és kezdődjön minden elölről.
Amikor úgy éreztem, hogy nincs tovább, kényszerítettem magamat a továbbhaladásra. Sikeremet a kitartásnak, nem a szerencsének köszönhetem.
Hajlamosak vagyunk a sikert jövedelmünk vagy autónk nagyságával meghatározni, nem pedig segítőkészségünk fokával vagy emberségünk érettségével.
A kudarc természetesen nem örömteli. Sokkal jobb a sikereinkről mesélni. Ám a kudarc álruhás lehetőség is lehet. Arra kényszerít, hogy újraértékeljük céljainkat és prioritásainkat, és gyakran nagyobb sebességgel hajtanak minket előre, mint a folyamatos siker.
Ha sok dolgot próbálsz ki, sokkal valószínűbb, hogy a siker rád talál, mint ha csak a telefon csörgésére várnál.