Azé a siker, aki mer. Aki puszta szorgalomból, lelkesedésből megy előre. Nem kérdez meg mindenkit az ötletéről, hogy aztán hagyja magát eltéríteni. Vannak, akik állandóan csak terveznek. Vannak, akik mintha állandóan csak készülnének valamire. Mindig terveznek, jegyzetelnek, ötleteinek. Aztán tanfolyamokat végeznek. Aztán klubokhoz csatlakoznak. De nem mernek!

Aki igazán él, az megcsinálja a dolgokat. Nem áll, hanem lép. Nem fekszik, hanem megy. Nem diskurál róla hetekig, hanem tervez, alkot, szervez, épít. Sosem értettem, mit lehet annyit beszélni egy-egy projektről. Ülök egy budapesti kávézóban, és hallom a nagy tervezést. A nagy tervezésből nem lesz semmi. Süt a beszélgetésből, hogy nem a munkának álltak neki hatalmas lendülettel, hanem a meetingnek. Az életed nem egy multicég tárgyalója. Ne is akarj belőle azt építeni! Cselekedj!

Amíg csak magadnak bizonyítasz, az sem rossz. Mégis, az igazi csoda akkor történik, amikor másoknak mutatod meg. És ők elhiszik neked. És ők követnek. És ők is elhiszik magukról. És ők is sikert érnek el. Ez óriási erő! Másokat lelkesíteni az egyik legcsodálatosabb dolog a világon!

Bátor lépések, amikre mindenki más azt mondja, megbolondultál: ilyenekre van szükséged! De vigyázz! A bátorság nem vakmerőség. A bátorság gondolkodik. A vakmerőség nem. Hiba lenne beleugranod valamibe, ha fogalmad nincs, mi van az alján. Azért nem árt, ha tudod, milyen mély a kút!