Aki korlátozza potenciális sikerét, határt szab annak is, hogy mit tesz meg a siker megteremtéséért és megtartásáért.
A félelem sosem lehet úrrá rajtam, ha elég erős az elhatározásom, hogy sikeres leszek.
A tökéletesen jól működő emberek egyik legfontosabb ismertetőjegye, hogy sosem panaszkodnak, és sosem magyarázkodnak. Sosem keresnek kifogásokat, és nem is próbálják igazolni viselkedésüket. Megteszik vagy nem teszik meg, amit akarnak, de nem nyavalyognak, amiért beragadtak a dugóba, és nem próbálják felhozni a kifogások széles tárházát, amelyekkel a gyenge emberek igyekeznek igazolni késésüket.
Azok az emberek tudnak előrejutni és sikereket elérni, akik nem tudnak szart csinálni, mert az egyszerűen fájna nekik. Annyira középszerű a világ, ha csak kicsit jobban csinálod, előre fog vinni.
Amilyen nehéz feljutni a csúcsra, olyan könnyű lezuhanni onnan. Lehet, hogy sokan segítenek odakerülni, de mind eltűnnek, ha levisz az utunk. Aki addig a kezét nyújtotta, olyankor már visszahúzza és elfordítja a fejét. Amikor a hátad mögött döntenek el valamit, a fények nem lassan, hanem azonnal kialszanak.
Azé a siker, aki mer. Aki puszta szorgalomból, lelkesedésből megy előre. Nem kérdez meg mindenkit az ötletéről, hogy aztán hagyja magát eltéríteni. Vannak, akik állandóan csak terveznek. Vannak, akik mintha állandóan csak készülnének valamire. Mindig terveznek, jegyzetelnek, ötleteinek. Aztán tanfolyamokat végeznek. Aztán klubokhoz csatlakoznak. De nem mernek!
A sikerben mindig van egy adag munka, egy adag szellem és gondolat, egy adag szerencse. Minél cudarabb a világ, minél zűrösebb az évszázad, annál fontosabb a szerencse.
Egy nehéz időszakban nőttem fel Szerbiában, amikor embargó sújtotta az országot, ezért sorban kellett állnunk a kenyérét, tejért, vízért, az élet alapvető dolgaiért. Ezek a dolgok erősebbé és kiéhezetté tesznek a sikerre, bármit is csinálj az életben. Ez volt talán nálam is az alap. Mindig inspirál, ha emlékeztetem magam, hogy honnan jöttem, arra motivál, hogy még keményebben dolgozzam.














