1205 idézet
Ha nem szólsz valamiért, ami nem tetszik neked, akkor az egyben egy tiszta felhatalmazás, hogy akkor azt az adott dolgot máskor is lehet veled csinálni. Mindig te neveled a környezetedet, hogy hogy lehet veled bánni. Ha nem húzod meg a határaidat, mások sem fogják tiszteletben tartani azt, amit nem húztál meg!
Minél többet rágódunk azon, amit nem akarunk, annál inkább benne rekedünk. Ellenben ha azzal foglalkozunk, amit akarunk, bőséget és jó dolgokat vonzunk magunkhoz.
A negativitással szembeszállni merő időpocsékolás, amennyiben valódi változásokra vágysz az életedben. Minél többet rágódsz azon, ami a terhedre van, annál inkább rád telepszik.
Ne tedd azt, amit én tettem annak idején: nem voltam hajlandó semmi újba belevágni, mert féltem, hogy elhibázom, és ostobának gondolnak. Tanulás során mindaddig hibázunk, amíg tudatalattink nem illeszti egybe a megfelelő képeket.
Végsőkig elcsigázva, az elmondhatatlan kimerültség határán túl, oly megkönnyebbülésre és oly hatalmas erőre lelhetünk, amilyenről álmodni sem mertünk, hiszen sosem mérjük föl rejtett erőforrásainkat, amíg le nem győzzük az akadályokat.
Ahogy öregszem, egyre inkább megértem, hogy milyen fontos a harmónia és a tudatosság.
Egy kicsi belefáradtam, hogy folyton nemet mondjak. Könnyen félre lehet érteni. Azért nem beszéltem eddig magamról, mert azt gondoltam, hogy nem vagyok rá képes. Azután egyszer csak úgy éreztem, hogy lenne hozzá kedvem. Miért ne? Belefáradtam, hogy folyton óvatos és tartózkodó legyek.
Amikor elállunk saját magunk útjából, olyan dolgok is lehetővé válnak, amelyek meghaladják a képzeletünk határát.
A gondolat nem maga az elme, és veled sem azonos, nem kell kérdés nélkül elfogadnod.
A világ olyanná lesz, ahogyan azt szemléljük. Csak a morcos arcokat veszed észre, a mosolyokat nem, vagy fordítva. A valóság tükröt tart eléd, amelyben magadat látod.
A képmutatás csökkenése s az önismeret növekedése csak jó hatással lehet embertársaink megítélése szempontjából; nagyon is hajlamosak vagyunk tudniillik arra, hogy mindazt az erőszakot és méltatlanságot, amelyet saját lelkünkre kényszerítünk, átvigyük embertársainkra is.
Ha nem vagy tisztában a korlátaiddal, nem sokat fogsz elérni az életben.
Hogyan is segíthetne rajtad bárki más? Senki sem rombolhatja le az egódat helyetted.
Ha nem aggódsz a holnap miatt, akkor olyan teljességgel élhetsz a mában, hogy ebből a teljességből egy csodálatos holnap születik majd. De ha rettegsz a holnaptól, akkor azzal tönkreteheted a mát. És ha a ma tönkremegy, akkor miből születik a holnap?
A nagy tömeg közepén az emberek úgy érzik, igazuk van, nem tévedhetnek, hiszen millióan vannak mellettük. De ha egyedül maradnak, kétségeik támadnak: „Senki sincs velem. Mi a biztosíték arra, hogy igazam van?” Ezért mondom, hogy ebben a világban ahhoz kell a legnagyobb bátorság, hogy önálló személyiségként éljünk.
Ha nem tudsz róla, hogy valamit képtelen vagy megcsinálni, akkor simán megteszed.
Mindnyájan becsapjuk magunkat egy kicsit az olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek megijesztenek. Félünk attól, hogy nem fogadnak el a munkahelyen, az iskolában vagy a Twitteren, ezért meggyőzzük magunkat, hogy nagyképűek, ostobák vagy gonoszak. Narratívákat kreálunk mások életéről, amikor valójában fogalmunk sincs, mire gondolnak, mit éreznek, vagy mivel küszködnek. Történeteket találunk ki, hogy megvédjük magunkat. Igaznak képzelünk mindenfélét magunkról és a világról, de nem azért, mert bizonyítékunk van rá, hanem mert ez az egyetlen, ami megóv attól, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem.
Nincs az a kapcsolat, karrier vagy saját névvel rendelkező ház, amely képes lenne betölteni a benned tátongó lyukat. Az anyagi világ semmit nem tud kínálni, ami belső békét és elégedettségét hozna számodra.
Az univerzum ellen nem szégyen elbukni. Önmagaddal szemben viszont tragédia.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a személyiségünk változatlan, betonbiztos valami. Állandónak véljük azt, amit szeretünk, amit nem szeretünk, vagy amiben hiszünk. Megváltoztathatatlannak gondoljuk a nemzetiségünket, a politikai beállítottságunkat, a vallási meggyőződésünket, a stílusunkat, a szexuális preferenciánkat. De valójában a legtöbb dolog, amiről azt gondoljuk, hogy mi vagyunk, tanult szokás, mintázat, és teljesen képlékeny.
