Mi mást mondhatnék –
minden szavam szürke
Mi mást kellene írnom? –
Nem akarok harcolni
Hogyan másképp érezhetnék?
– Összes ajkunk zárva
Mire számítottál? –
Idegroncs vagyok
Kurt Cobain
1967. február 20. - 1994. április 5.
amerikai zenész, a Nirvana nevű seattle-i rockegyüttes énekese, szövegírója és gitárosa
Jó dolog megkérdőjelezni a hatalmat és küzdeni ellene, csak hogy kicsit kevésbé legyenek unalmasak a dolgok, de mindig visszatérek ahhoz a következtetéshez, hogy az embert nem lehet megváltani, és hogy a szavakat nem feltétlenül elvárt jelentésükkel is lehet leíró jelleggel használni egy-egy művészi mondatban.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Szeretem az őszinteséget. Nem vagyok őszinte, és ez nem vélemény, ezek nem bölcs szavak, ez csak mentegetőzés a hiányos műveltségemért, az elveszett ihletemért, s a szeretetért, vonzalomért folytatott kétségbeesett kutatásért, felületességemért, szégyenlősségemért mindenkivel szemben, akik nagyjából egykorúak velem. Ez nem is egy vers, csak egy nagy rakás szar. Mint én.
Szóval azután, hogy elsajátítottam az olyan dalokat mint a Louie Louie a Wild Thing és a My Best Friend’s Girl, rájöttem, hogy csak akkor lesz belőlem híres rocksztár, ha megírom a saját dalaimat és nem mások dalaira pazarlom az időmet, hiszen ha túl sokáig tanulmányozod mások zenéjét, az megakadályozhatja saját stílusod kialakulását. Valaki egyszer azt mondta, hogy szerte a világon vannak olyan gitártanfolyamok, amelyek elvégzésével csillogószemű, tábortűz mellé való slágereket gitározó zenegép válik bárkiből.
Megértem és elismerem, hogy másoknak értéket jelent a vallás.
Úgy mondják, hogy egy művésznek állandó tragédiára van szüksége, hogy teljes mértékben ki tudja magát fejezni a műveiben, de én nem vagyok művész, és még ha azt is mondom egy dalban, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy az az ember én vagyok, de azt sem jelenti, hogy csak egy történetet mesélek el. Azt jelenti amit vagy akit akartok, mivel mindenkinek megvan a saját meghatározása bizonyos szavakra és amikor a zene a kontextus, akkor nem lehet arra számítani, hogy a szavaknak ugyanaz lesz a jelentése, mint a hétköznapi beszédben, vagy a szótárakban, mivel én művészetnek tartom a zenét, és amikor azt mondom „ez a dal egy művészeti alkotás”, nem úgy értem, mint például egy festmény esetében, mivel szerintem a vizuális művészet közel sem olyan szent, mint a rögzített vagy hallgató kommunikáció, de az is művészet. Úgy érzem, ez a társadalom elvesztette az érzékét, hogy megítélje, mi a művészet. A művészet bizonyos dolgok kifejezése. Ehhez a kifejezéshez pedig 100 százalékos szabadságra van szükség. És komolyan ba**akodnak a rendelkezésünkre álló szabadsággal, amellyel kifejezhetjük a művészetünket. Basszus… ennek a szónak is legalább annyi mellékjelentése van, mint a művészetnek és én már jócskán túl vagyok azon a ponton, amikor lazán le tudnék ülni és panaszkodni erről a problémáról a kontrollmániás jobboldaliaknak, akik a fő felelősök azért, hogy megsemmisítették a művészetet.
Fiúknak
Első lépés:
Emlékezzetek, hogy nagybátyáitok, unokatestvéreitek és apáitok nem a példaképeitek. Vagyis nem teszitek amit ők tesznek, nem teszitek amit ők mondanak. Olyan korból származnak, amikor a példaképek azt mondták a fiaiknak, legyenek gonoszok a lányokkal, hogy azt gondolják magukról, hogy erősebbek és okosabbak mint ők. Azt is megtanították nekik, hogy akkor lesznek erősek, ha keményen viselkednek, és megverik azokat a fiukat, akiket gyagyának vagy strébernek tartanak.
Szeretek gúnyt űzni azokból a zenészekből, akikről úgy érzem, hogy plagizálnak, vagy megsértik a zenét mint művészetet, azzal, hogy kizsákmányolják műveik szégyellnivalóan szánalmas verzióit. Szeretek verset írni. Szeretem figyelmen kívül hagyni mások költészetét. Szeretem a bakelitet. Szeretem a természetet és az állatokat. Szeretek úszni. Szeretek a barátaimmal lenni. Szeretek egyedül lenni. Szeretem, ha bűntudatom van, amiért amerikai fehér férfi vagyok. Szeretek aludni. Szeretem teletömni a számat magokkal és csak úgy kiköpködni őket, miközben sétálok. Szeretem, ha az emberek boldognak és felsőbbrendűnek érzik magukat a megjelenésem láttán. Szeretem azt álmodni, hogy egy nap nemzeti szolidaritás fog uralkodni a világ fiataljai között.
Szeretem és hálás vagyok a melósoknak, akiknek a létezése lehetővé teszi, hogy a művészeknek ne kelljen szolgai állásokban dolgozni.
Kint hagytam egy Butler Scotch pudingot éjszakára, és fluoreszkáló zöld színe lett másnap reggelre. Szóval ne csapkodd kalapáccsal a hűtőt.
A legtöbben oda se figyelnek vagy csak azt mondják, sose bánd, ahelyett hogy fognának egy festékszórót vagy csinálnának egy zenekart. Nem is tudom. Már nem nagyon csinál senki semmit. És ez engem eléggé zavar.
Négyszer annyi szar újságíró van, mint amennyi szar rockzenekar.
A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni, hogy színleléssel átverem az embereket és úgy teszek, mintha 100%-osan jól érezném magam.
Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.
Kurt Cobain idézetek – lázadás, őszinteség és rock ’n’ roll lélek
Kurt Cobain amerikai zenész, a Nirvana frontembere és a grunge mozgalom meghatározó alakja.
Egyedi hangjával, őszinte dalszövegeivel és lázadó személyiségével a 90-es évek egyik legnagyobb zenei ikonjává vált. Rövid, mégis maradandó életműve örökre nyomot hagyott a rocktörténelemben.
A Kurt Cobain idézetek különlegessége, hogy nyersen és kendőzetlenül szólnak az életről, a fájdalomról, a művészet értelméről és az önazonosság kereséséről. Gondolatai mély érzékenységet tükröznek, amelyek generációk számára jelentettek kapaszkodót és inspirációt.
Az itt összegyűjtött idézetek nem csupán a rockzene világát idézik meg, hanem olyan egyetemes emberi kérdéseket is feszegetnek, mint az őszinteség, a magány és a szabadság. Szavai ma is aktuálisak, mert emlékeztetnek arra, hogy önmagunk vállalása a legnagyobb bátorság.