A tisztelet nagyon fontos. Ez egy fizetőeszköz, aminek az árfolyama naponta változik, viselkedéseink és döntéseink függvényében. Érdemes odafigyelni rá.

A tiszteletet nem lehet kicsikarni. Ha én tiszteletet csikarok ki, akkor én vagyok a diktátor. De akkor az valójában nem tisztelet, hanem félelem. Óriási különbség.

Egyre gyakrabban érzek tiszteletet a kisgyerekek és a bátor felnőttek iránt, akik ki mernek állni az igazukért, vállalják az emberi természet legőszintébb megnyilvánulását.

Ha valaki arra kényszerül, hogy megkövetelje magának a tiszteletet, azzal csak azt bizonyítja, hogy valójában nem is tanár. Egyszerűen rossz szakmát választott, neki nem az a hivatása. A tanár definíciója szerint olyan ember, akit önmagáért tisztelnek, nem pedig kötelességtudatból.

Az őrülteket tessék tiszteletben tartani. (…) És hogyan tudjuk az őrültnek megadni a tiszteletet? Hát ha elhitetjük vele, hogy nem látjuk őrültnek. És hogyan győzzük meg az őrültet arról, hogy mégsem őrült? Mi sem egyszerűbb. Legyünk őrültebbek nála.

Az kapja meg a tiszteletet, aki tud valamit nyújtani, aki viszont haszontalan számotokra, az elveszíti. Talán nem tisztel titeket az, aki akar valamit? Aki fél tőletek? És ha nem tudtok nyújtani semmit? Ha nincs többé semmitek? Amikor nincs többé szükség rátok? Akkor olyanok vagytok, mint a szemét. Ha nem tudtok nyújtani semmit, ti magatok is semmik vagytok.