Önismeret hiányában illúziókból épített ególégvárban élünk. Önelfogadás hiányában szigorú, kritikus belső légkört teremtünk. Önszeretet hiányában elszigetelt, magányos, hideg hellyé válik a pszichénk.
Önismeret idézetek
Mindenkit arra biztatok, hogy keressen, kutasson, állandóan kérdezzen, vizsgáljon meg mindent, kalapáccsal üssön rá, hogy az az eszme, filozófia, amelybe beleszületett, elég erős talajon áll-e, vizsgálja meg a gyümölcseit önmaga és mások életében: ad-e lelki békét, segíti-e a kibontakozást, erőt ad-e a nehéz helyzetekben, a szenvedés idején, szolgaságba taszít-e, magam körül forgok-e általa, vagy segít kinyílni mások felé.
Szelektálni kell, hogy a rengeteg könyv, film, hír, esemény közül mit hallgatok meg, mit nézek meg, mit engedek be a lelkem szentélyébe. Ahogy akármit nem eszek meg, különösen az olyan ételeket, melyektől már egyszer beteg lettem, ugyanúgy a negatív híreket, beszámolókat vagy emberek pánikolását sem engedem a közelembe.
Tested reagál az elmédre: ez a válaszreakció az érzelem. Minél jobban azonosulsz gondolkodásoddal, rokonszenveiddel és ellenszenveiddel, ítéleteiddel és értelmezéseiddel – tehát minél kevésbé vagy jelen figyelő tudatosságként –, annál erősebb lesz az érzelmi energiatöltés, függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagy-e, vagy sem. Ha képtelen vagy átérezni az érzéseidet, ha elszigetelődtél tőlük, akkor végül tisztán fizikai szinten fogod megtapasztalni őket, testi probléma, illetve tünet formájában.
Ha észben tartod a hibáidat és elfelejted a sikereidet, azzal kordában tudod tartani az egódat és erősítheted magadban a hálát – ez az alázat egyszerű és nagyszerű receptje.
Az alázatnak semmi köze az önleértékeléshez. Gondolati síkon sokkal inkább a józan, reális arányérzékből fakad: a világ és az Én arányának felismeréséből. Élményszinten pedig minden olyan tapasztalatból, amelynek során azt éltük meg, hogy egy nálunk hatalmasabb erő milyen könnyen és gyorsan billenthet ki a kerékvágásunkból, hogyan kap el, forgat meg és tesz máshova minket egy-egy szerelem, istenélmény, betegség, sorfordító esemény. Az alázat abból fakad, hogy megtapasztaljuk a tudatos, akaratlagos elménk, az Egónk befolyásának korlátozottságát saját életünkben. Bármennyire is szeretnénk mindent kontrollálni, és bármennyi ideig is sikerül úgy intézni, hogy ez lehetségesnek tűnjön, előbb vagy utóbb mindenkinek szembe kell néznie azzal, hogy az élet kiveszi a kezéből a kormánykereket. Az alázat segít, hogy ilyenkor ne készüljünk ki annyira.







