Minden akadálynak értelme van. Hogy azután elég nyitottak vagyunk-e, és tudunk-e mindebből tanulni, eldönti, kimászunk-e a csávából, vagy megrekedünk benne.
Agyamat sohasem zártam el az új elől, ez elengedhetetlen ahhoz a rugalmassághoz, amely minden értelmes igazságkeresés követelménye.
Azt mondtam a szülőknek, hogy vegyenek egy doboz vitamint, írják rá, hogy „hányinger ellen”, „fájdalomcsillapító” vagy „hajnövesztő”, és ezt adják oda gyerekeiknek a kemoterápia alatt. Elképesztő volt a hatás, mert a gyerekek hittek benne. Én ezt magamban úgy nevezem, hogy azért csapunk be valakit, hogy meggyógyuljon. Sokan kritizáltak azzal, hogy hamis reményt adok, de mi a fene az a hamis remény? Ez nem egy ellentmondás? Mindig azt mondom, hogy lehetséges megnyerni a lottóötöst, hiszen látjuk, hogy vannak, akik megnyerik. Próbálom megtanítani az embereknek, mit tesznek azok, akik kitágítják az elvárásaikat. És ez nem etikátlan. Ez az igazság. Benned is van potenciál. Imádom ezt a szót: potenciál.
Hat becsületes szolgám van, mindenre, amit tudok, ők tanítottak meg. A nevük: Mit és Miért és Mikor és Hogyan és Hol és Ki.
Kényes egyensúlyt kell kialakítanunk két, egymásnak ellentmondó igény között: az elénk tárt hipotéziseket minél szkeptikusabban meg kell vizsgálnunk, ugyanakkor nyitottan kell fogadnunk az új gondolatokat. Ha csak szkeptikusak vagyunk, nem jutnak el hozzánk az új gondolatok. Soha nem ismerünk meg új dolgokat. Bogaras öregemberré válunk, akinek szent meggyőződése, hogy a világon eluralkodott a butaság. (Ezt természetesen adatok is alátámasztják.) Ha viszont a naivságig nyitottak vagyunk, és a szkeptikus érzék szikrája sincs meg bennünk, akkor nem tudjuk megkülönböztetni a hasznos gondolatokat az érdektelenektől. Ha minden gondolat egyformán érvényes a szemünkben, akkor nem tudunk dönteni, mert meglátásom szerint abban az esetben egyik gondolat sem érvényes.
Mivel a tudomány meg akarja érteni, milyen a világ, és nem azzal foglalkozik, hogy milyennek szeretnénk látni, az eredményei sokszor nehezen érthetők és nem nyújtanak kielégülést. Időnként arra ösztökél, hogy rendezzük újra a dolgokat a fejünkben. Vannak persze nagyon egyszerű tudományos ismeretek is. A komplikáltság oka a világ bonyolultsága – vagy a miénk. Amikor elhárítjuk magunktól, mondván, hogy ez nekünk túl nehéz (mert valószínűleg rosszul tanítottak az iskolában), egy kicsivel mindig csökkentjük az esélyünket, hogy a saját kezünkbe vehessük a jövőnket. A jogainkat csorbítjuk meg, és az önbizalmunk is meggyengül.
A magány egy időre gondolkodásra kényszeríti az embert. Ha az ember képes harcolni e világban egy apró helyért – könnyebben veszi észre, mi a szép körülötte.
Alapvetően nyitott ember vagyok, és szeretek társaságban lenni, de már megválogatom, kit engedek magamhoz közel.
Hívőként fontosnak érzem, hogy nyitottak legyünk a világ felé, tudjunk megbocsátani, és elengedni a rossz energiákat.
Szerintem mindenkinek ki kéne próbálnia új dolgokat, nyitni új emberek felé, új barátságokat kötni, és csinálni néha olyan dolgokat, amelyek nehéznek tűnnek.
Aki jól szeret, az megismer és elfogad – saját világát kitágítja a másik felé.
Imádom felrázni a dolgokat, szeretek újdonságokat kipróbálni, pimasz lenni és kockázatot vállalni.
Minden lehetőségre nyitott vagyok. Szerintem ez egy előnyös tulajdonság. Mert mi okom is lenne nemet mondani? Az élet egy utazás, annyi mindent szeretnék látni és csinálni, amennyit csak lehet, és azokat a furcsaságokat is megtapasztalnám, amiket sok ember nem akar.
Szeretnék a gyermekem lelkének országútján menni, ahol nincsenek határok.
Elmélkedj a világ működésén, hallgasd meg a bölcs ember szavait és tégy magadévá mindent, ami jó. Erre alapozva nyiss ajtót az igazság felé. Ne csukd be szemed az előtted lévő igazság előtt. Tanulmányozd, hogyan folyik a patak vize a völgyben, simán és szabadon a sziklák között. Tanulj a szent könyvekből és a bölcs emberektől is. Minden – még a hegyek, folyók, növények és fák is – a tanítód legyen
Nem feltétlenül fáj, ha nyitunk mások felé.
Egy férfi büszkesége bukása is lehet, és meg kell tanulnia, mikor szükséges másokhoz fordulni támogatásért és útmutatásért.
A tudomány sikereinek egyik magyarázata az, hogy beépített hibajavító mechanizmussal rendelkezik. Talán túl nagyvonalú jellemzés, de az én szememben mindenki, aki kritikus önmagához és az elképzeléseit hajlandó a külvilág kontrolljának alávetni, tudományt űz. Az önáltatás, az önkritika hiánya, a vágyak és a tények összemosása egyenes út az áltudományhoz és a babonához.
Egészen bizonyos, hogy egy évezred múlva, tízezer év múlva egész munkásságomnak nyoma sem lesz, tán az egész magyar nép és magyar nyelv örökre a feledésbe süllyedt. Vagy ha még nem akkor, akkor hát később. S mindnyájunk munkájának ugyanez az osztályrésze. Nem volna valami kellemes munkánkat csupán ezzel a lesújtó tudattal végezni. Ehhez életkedv, azaz erős érdeklődés kell a létező mindenség iránt.
Aki folyton ugyanazokba a falakba ütközik, lehet, hogy hamis világot kerget, egy illúziót, valamit, ami soha nem tenné boldoggá, vagy épp soha nem fog működni. Lépj ki a korlátok közül, lépj egy nagyot, kutass, és hidd el, te is lehetsz boldog, megérdemled, csak végre merj érte tenni – felejtsd el, hogy neked nem jár, hogy te nem kaphatod meg, hogy képtelen vagy elérni.