Mivel a tudomány meg akarja érteni, milyen a világ, és nem azzal foglalkozik, hogy milyennek szeretnénk látni, az eredményei sokszor nehezen érthetők és nem nyújtanak kielégülést. Időnként arra ösztökél, hogy rendezzük újra a dolgokat a fejünkben. Vannak persze nagyon egyszerű tudományos ismeretek is. A komplikáltság oka a világ bonyolultsága – vagy a miénk. Amikor elhárítjuk magunktól, mondván, hogy ez nekünk túl nehéz (mert valószínűleg rosszul tanítottak az iskolában), egy kicsivel mindig csökkentjük az esélyünket, hogy a saját kezünkbe vehessük a jövőnket. A jogainkat csorbítjuk meg, és az önbizalmunk is meggyengül.
A magány egy időre gondolkodásra kényszeríti az embert. Ha az ember képes harcolni e világban egy apró helyért – könnyebben veszi észre, mi a szép körülötte.
Alapvetően nyitott ember vagyok, és szeretek társaságban lenni, de már megválogatom, kit engedek magamhoz közel.
Hívőként fontosnak érzem, hogy nyitottak legyünk a világ felé, tudjunk megbocsátani, és elengedni a rossz energiákat.
Szerintem mindenkinek ki kéne próbálnia új dolgokat, nyitni új emberek felé, új barátságokat kötni, és csinálni néha olyan dolgokat, amelyek nehéznek tűnnek.
Minden lehetőségre nyitott vagyok. Szerintem ez egy előnyös tulajdonság. Mert mi okom is lenne nemet mondani? Az élet egy utazás, annyi mindent szeretnék látni és csinálni, amennyit csak lehet, és azokat a furcsaságokat is megtapasztalnám, amiket sok ember nem akar.
Elmélkedj a világ működésén, hallgasd meg a bölcs ember szavait és tégy magadévá mindent, ami jó. Erre alapozva nyiss ajtót az igazság felé. Ne csukd be szemed az előtted lévő igazság előtt. Tanulmányozd, hogyan folyik a patak vize a völgyben, simán és szabadon a sziklák között. Tanulj a szent könyvekből és a bölcs emberektől is. Minden – még a hegyek, folyók, növények és fák is – a tanítód legyen
Egy férfi büszkesége bukása is lehet, és meg kell tanulnia, mikor szükséges másokhoz fordulni támogatásért és útmutatásért.
A tudomány sikereinek egyik magyarázata az, hogy beépített hibajavító mechanizmussal rendelkezik. Talán túl nagyvonalú jellemzés, de az én szememben mindenki, aki kritikus önmagához és az elképzeléseit hajlandó a külvilág kontrolljának alávetni, tudományt űz. Az önáltatás, az önkritika hiánya, a vágyak és a tények összemosása egyenes út az áltudományhoz és a babonához.
Egészen bizonyos, hogy egy évezred múlva, tízezer év múlva egész munkásságomnak nyoma sem lesz, tán az egész magyar nép és magyar nyelv örökre a feledésbe süllyedt. Vagy ha még nem akkor, akkor hát később. S mindnyájunk munkájának ugyanez az osztályrésze. Nem volna valami kellemes munkánkat csupán ezzel a lesújtó tudattal végezni. Ehhez életkedv, azaz erős érdeklődés kell a létező mindenség iránt.
Aki folyton ugyanazokba a falakba ütközik, lehet, hogy hamis világot kerget, egy illúziót, valamit, ami soha nem tenné boldoggá, vagy épp soha nem fog működni. Lépj ki a korlátok közül, lépj egy nagyot, kutass, és hidd el, te is lehetsz boldog, megérdemled, csak végre merj érte tenni – felejtsd el, hogy neked nem jár, hogy te nem kaphatod meg, hogy képtelen vagy elérni.
Vannak olyan öregek, akik ráncaik és ősz hajuk ellenére is fiatalok maradnak a szívük mélyén, akik át tudják érezni a gyerekek igényeit és örömeit, szabad teret tudnak adni nekik, s bölcs tanításokat vidám játékok mögé bújtatva könnyedén belopják magukat a gyerekek szívébe.
Mindig is nyitottnak kell lennünk, és készen kell állnunk arra, hogy másoktól új dolgokat tanuljunk.
Az emberben ott rejlik az egész világ, s ha tudod, hogyan szemléld és hogyan tanulj belőle, a kapu előtted, a kulcs pedig a kezedben.
Ha az ember szívét-lelkét nyitva tartja és hajlandó befogadni a világot, minden sokkal nyugodtabb és kisimultabb lesz. Be lehet lépni egy szobába úgy, hogy felveszed az ellenséges légkört, és úgy is, hogy jóindulatot sugárzol. Mind a kettő meglepő módon ragadós…