Amikor elnökké avattak, esküt kellett tennem Isten előtt, hogy a törvényeket és az alkotmányt betartom. De néha nem értettem egyet a törvénnyel, néha úgy éreztem a törvény ellentmondott keresztény hitemnek, és mégis a törvényt kellett követnem. És ezekben az esetekben megpróbáltam megváltoztatni a törvényt, hogy egyezzen meg a hitemmel.

Én azt gondolom, hogy életem legfontosabb része a keresztény hitem. Ez az, ami soha nem változott. Változott a foglalkozásom, változtak a kihívások, a problémák, de a vallási hitem az soha. Ez az én biztos alapom, erre építek mindent, amit csinálok.

Szerintem mindenkinek ki kéne próbálnia új dolgokat, nyitni új emberek felé, új barátságokat kötni, és csinálni néha olyan dolgokat, amelyek nehéznek tűnnek.

Az elnöki pozícióban arra láttam lehetőséget, hogy bizonyos jól definiálható, fontosnak tartott céljaimat megvalósítsam; már négy évvel a választások előtt eldöntöttem, hogy jelöltetni fogom magam, és a széles körű kampányban az egész családom támogatott.

Életem kilencven évéből négyet a Fehér Házban töltöttem, s ez az időszak természetesen politikai pályám csúcsa.

Az iráni és az afganisztáni válság egy igen fontos tanulságot emelt ki: függőségünk a külföldi olajtól nemzetbiztonságunkat fenyegető nyilvánvaló és közvetlen veszély.