Nem feltétlenül fáj, ha nyitunk mások felé.
Nyitottság idézetek
Egy férfi büszkesége bukása is lehet, és meg kell tanulnia, mikor szükséges másokhoz fordulni támogatásért és útmutatásért.
A tudomány sikereinek egyik magyarázata az, hogy beépített hibajavító mechanizmussal rendelkezik. Talán túl nagyvonalú jellemzés, de az én szememben mindenki, aki kritikus önmagához és az elképzeléseit hajlandó a külvilág kontrolljának alávetni, tudományt űz. Az önáltatás, az önkritika hiánya, a vágyak és a tények összemosása egyenes út az áltudományhoz és a babonához.
Egészen bizonyos, hogy egy évezred múlva, tízezer év múlva egész munkásságomnak nyoma sem lesz, tán az egész magyar nép és magyar nyelv örökre a feledésbe süllyedt. Vagy ha még nem akkor, akkor hát később. S mindnyájunk munkájának ugyanez az osztályrésze. Nem volna valami kellemes munkánkat csupán ezzel a lesújtó tudattal végezni. Ehhez életkedv, azaz erős érdeklődés kell a létező mindenség iránt.
Aki folyton ugyanazokba a falakba ütközik, lehet, hogy hamis világot kerget, egy illúziót, valamit, ami soha nem tenné boldoggá, vagy épp soha nem fog működni. Lépj ki a korlátok közül, lépj egy nagyot, kutass, és hidd el, te is lehetsz boldog, megérdemled, csak végre merj érte tenni – felejtsd el, hogy neked nem jár, hogy te nem kaphatod meg, hogy képtelen vagy elérni.
Vannak olyan öregek, akik ráncaik és ősz hajuk ellenére is fiatalok maradnak a szívük mélyén, akik át tudják érezni a gyerekek igényeit és örömeit, szabad teret tudnak adni nekik, s bölcs tanításokat vidám játékok mögé bújtatva könnyedén belopják magukat a gyerekek szívébe.
Mindig is nyitottnak kell lennünk, és készen kell állnunk arra, hogy másoktól új dolgokat tanuljunk.
Az emberben ott rejlik az egész világ, s ha tudod, hogyan szemléld és hogyan tanulj belőle, a kapu előtted, a kulcs pedig a kezedben.
Ha az ember szívét-lelkét nyitva tartja és hajlandó befogadni a világot, minden sokkal nyugodtabb és kisimultabb lesz. Be lehet lépni egy szobába úgy, hogy felveszed az ellenséges légkört, és úgy is, hogy jóindulatot sugárzol. Mind a kettő meglepő módon ragadós…
A tudomány lényege két, egymásnak ellentmondó hozzáállás nélkülözhetetlen egyensúlya – a mégoly különösnek vagy értelmetlennek tűnő új gondolatok iránti nyitottságé meg a régi és új elképzelések könyörtelenül szkeptikus vizsgálatáé. Így szűrhetjük ki a mély igazságokat a handabandázásból.
Nem az a dolgunk az életben, hogy mindent megértsünk, hanem az, hogy mindig legyünk nyitottak az új dolgokra, lehetőségekre. És ne aggódjunk, ha valami nem sikerül, mert lesz másik ajtó, amelyet csak ki kell nyitnunk.
Nem szabad közönyösnek és tunyának lenni: néha le kell hajolni és fölemelni azt a „nagyon sok mindent”, ami az úton hever.
A szűkület sehol se jó. Az nem jó epevezetékben, nem jó vastagbélben, nem jó társadalmi életben. A szűkület nem vezet sehova.
Úgy élem az életem, hogy állandóan ott ülök a nézőtéren, de a vásznon az én filmemet vetítik, én vagyok az egyik szereplő, mindig kívülről is látom magam. Próbálom nem elveszíteni ezt a fajta ironikus látásmódot, mert ez biztosítja, hogy reálisan lássam magamat és a világot.
Életünknek vörös betűs napjai azok, amelyeken olyan emberekkel találkozunk, akik lelkesíteni tudnak, mint valamely hatásos költemény, olyanokkal, akiknek kézszorításából őszinte rokonszenv érzik, akinek édes és gazdag kedélye a mi sóvárgó és türelmetlen lelkünkbe isteni megnyugvást lehel. A sok baj, izgalom, fáradság, amiben majdnem elmerültünk, eltűnik, mint valamely kellemetlen álom és fölébredve új szemmel nézzük, új füllel hallgatjuk Isten valódi világának szépségét és összhangját. Azok a komor és lehetetlennek látszó dolgok, amelyekkel minden nap találkozunk, egy pillanat alatt derült reménységgé változnak át.
A gyógyítás nem az orvostól, hanem a természetből ered. Az orvosnak tehát nyitott elmével a természetből kell kiindulnia.
Szívesen pillantunk a jövőbe, mert ami bennem ide-oda mozgó bizonytalanság, azt csendes kívánkozással örömest vezérelnénk a javunkra.
Nincs oly igazi, meleg öröm a világon, mint látni egy nagy lelket, amint megnyílik az ember előtt.
Valaki felismerheti egy eszme hasznos voltát, és mégsem értheti kellően ahhoz, hogy teljesen hasznát vegye.