Ülök a meggyfa alatt, és a szalonnáról gondolkodom. Vagy a szalonna gondolkodik rólam. Vagy én vagyok a meggyfa.
Mert mind őrültek vagyunk, nincs mese, csak az arányok számítanak, hogy mennyire, és hogy ki dönti el azt, hogy mennyire.
Ha ifjúkoromban csöngetést hallottam ajtómon, felvidultam: azt hittem, no, most jön. Későbbi években hasonló alkalommal inkább ijedtségfélét éreztem: azt gondoltam, most aztán itt van!
Ha egész testünk olyan egészséges, mint a makk és csak egyetlen csekély ponton sebes és fájó, akkor öntudatunkat nem az egész testünk egészségének érzete tölti el, hanem figyelmünk teljesen és szüntelen a sebes hely sajgására irányul, és ezzel megszűnik az életérzés kellemessége. Éppen így, ha minden dolgunk kívánságunk szerint folyik egynek a kivételével, amely talán nem is valami jelentős, akkor szünetlenül ez fog a fejünkben motoszkálni, nem pedig azok a lényegesebb dolgok, melyek kívánságunk szerint folynak.
A tudásnak és bölcsességnek önmagában semmiféle értéke nincs; amint a jóságnak sincs: először mindig célra van szükség, ahonnan nézve e tulajdonságok értékesnek vagy értéktelennek bizonyulna.
Szép sorssá és törvénnyé válik
Minden, hogyha messziről nézik.
A Halál is borzalmasan szép
S minden, miben a Halál érzik.
Nem jobb, egy meleg kéz érintése, mint egy hideg késé?
John Abruzzi – 1.évad 19.rész
Inkább öt perc egy olyan helyzetben, amit irányítani tudok, mint ötven év olyanban, amit nem.
Michael Scofield – 2.évad 7.rész
Az egyik dolog, amit tudnod kell rólam, hogy én mindig kiállok azért, amit képviselek. A másik, amivel tisztában kell lenned, amikor engem hallgatsz, hogy a szavakat félre lehet érteni. Szóval, ha tudod, miért állok ki épp, vagy mikor elmagyarázok neked valamit, akkor ne próbálj a szavaim mögött értelmet keresni, ne próbáld másfelől megközelíteni a kérdést.
Az emberek vágyai nagyon szerények és nagyon szerénytelenek lehetnek egyszerre. Mert ha valakinek az a vágya, hogy életben maradjon, ezt nem nevezhetjük szerénytelennek – föltéve, ha nem egy világégés közepette kívánja ezt.
Az ember csak akkor mondhatja, hogy szinte soha nem hazudik, ha valóban szinte soha nem hazudik; akkor nem, ha szinte soha nincs alkalma a hazugságra.
Szabadság és kötöttség lényegileg ugyanaz. Hogy-hogy lényegileg? Nem úgy, ahogy a rabszolga már nem veszítheti el a szabadságát, vagyis bizonyos szempontból szabadabb, mint a szabad.
Valaminek a helyes értelmezése és ugyanannak a dolognak a félreértése nem zárja ki teljesen egymást.
Megrémülök attól, ha valamire azt mondom: ez fekete vagy fehér. Hiszen valójában minden dolognak látom az ezernyi árnyalatát.
XIV. Lajos azt mondta: „Az állam én vagyok.”; Trockij azt mondhatta volna: „A társadalom én vagyok.”; én azt mondom: „A valóság én vagyok.”
Valamelyik francia szocialista azt mondta, hogy a magántulajdon lopás. Én azt mondom, nyűg.
Ahhoz, hogy igazán értsük a világot, szakítanunk kell a berögzült sémákkal.