A régi dolgokat is új szemmel kell nézni. Civilizációnk kezdeti ideje és némely vallások kialakulása történhetett másként is, mint ahogyan eddig feltételezték.
Mind a hiányban, mind a túlzásban hiba van, s mindkét irányba a gyönyör és a fájdalom visz el bennünket, mert a gyönyör miatt cselekszünk hitvány dolgokat, és a fájdalom miatt kerüljük a derekas dolgokat.
Az egyszerű mellett vagynak más nemű szépek is, mellyeket csak azok nem látnak, kiket vagy a’ sanda theoria, vagy a’ mostoha természet a’ dolgok egyoldalú szemléletére szorított.
Ne arra figyelj már mindig, ami nincs. Élvezd azt, ami van!
Van, (…) hogy egy helyben maradni, nem moccanni az adott pillanatban egyenértékű a cselekvéssel.
Megtanultam, hogy a megoldásra kell összpontosítani, nem pedig a problémára.
A tavaszi hóvihar egyetlen előnye, hogy az időjárás sokkal hamarabb melegebbre fordul utána.
A pesszimista panaszkodik a szélre; az optimista arra számít, hogy megváltozik az iránya; a realista beállítja a vitorlákat.
De hátha éppen abban a pillanatban, a fájdalom egyszerre meglepő tüzében, az élet viselhetlen teherként feküdt szívén; s attul bármily áron szabadulnia, nyereségnek látszott?
Kényelmetlenül érzem magam, ha ki kell fejtenem, mit jelent ez vagy az. Jobb, ha nem tudok olyan sokat arról, hogy mit is jelentenek a dolgok, mert ez nagyon személyes, nekem teljesen mást, mint valaki másnak.
Az ember azt hiszi, hogy ő több, mint a szajkó. Pedig magasabbról nézve, mondjuk a világűrből, valószínűleg alig látszanak a különbségek. A szajkó talán boldogabb.
Rossz világ van, mert munkanélküli, bizonytalan sorsú emberek üveggyűjtögetésből élnek… Jó világ van, mert a szemetesládák, a bokrok alja, az árkok tele vannak pezsgősüveggel, s még a szemétben guberálók is autón járnak.
Mindig jóindulatúan kell felfogni a dolgokat, s meg kell találni bennük a jót, ha egy mód van rá.
Senki sem boldogtalan, ha adott helyzetében jól érzi magát, s ha valakiről azt mondjuk, hogy szerencsétlen a helyzete, csak magunkról ítélünk, azaz mi az ő helyében boldogtalanok volnánk.
Szeretem azt a mondást, hogy „a világ olyan, amilyennek látod”. Szerintem a filmek is olyanok, amilyennek az ember látja őket. Ezért van az, hogy hiába ugyanaz minden kocka, minden jelenet, minden mondat, minden vetítés mégis más. A másság néha csak nagyon finoman érzékelhető, de létezik. A közönségen múlik. Van egy körforgás a film és a közönség között. Minden ember nézi, gondolkodik rajta, az érzelmeivel követi, és a saját értelmezésén dolgozik.
Van egy érdekes gondolat, amely megváltoztatta a nézőpontomat: csak annyi szeretetet tudsz adni a számodra igazán fontos embereknek, amennyit saját magad iránt érzel, semmivel sem többet. Vagy másképp fogalmazva: csak akkor tudsz igazán szeretni másokat, ha már magadat megszeretted. Addig nem.