Jobb, ha egy ártatlan életben marad, mint ha egy bűnös meghal.
Nézőpont idézetek
Lehet, hogy az, aki a hegy csúcsán születik, színlelheti, hogy a hegy nem is számít. De azok, akik megmászták, és azok, akik a hegy aljánál születnek, és soha nem is lesznek képesek feljutni a csúcsra, ők másképpen látják ezt.
Van az úgy, hogy az ember végignéz egy filmet, s csak jóval később érti meg azt, amit látott. Jóval később döbben rá, hogy amin nevetett, az tulajdonképpen sírni való, és amin meghatódott, az inkább nevetséges, mint szomorú.
Minden rossz jó valamire!
Halvány a választóvonal, hogy ki bűnöző, és ki üzletember.
– Goodie Carangi
Ha a szem önmagát akarja látni, egy másik szemben kell szemlélnie önmagát.
Eszemben van mindig a vers, melyet mondott egykoron
Egy elefánt vezetője a nílusi partokon:
Tudod-e, hogy lábad alatt mit érez, aki hangya?
Azt, amit te, hogyha hátad egy elefánt tapodja.
Azt hiszem, végső soron az erőszakkal kapcsolatos kérdésekről aszerint gondolkodunk, hogy hogyan kategorizáljuk az erőszakot. A különböző erőszakfajtákat különbözőképpen ítéljük meg, vannak, amelyeket elfogadhatónak és legitimnek tartunk, másokat elfogadhatatlannak és illegitimnek. Azt mondjuk, hogy az állami erőszak legitim, de az egyéni nem az. Azt mondjuk, hogy véletlenül ölni kevésbé rossz, mint szándékosan. Azt mondjuk, egy civilt megölni rosszabb, mint egy katonát, még akkor is, ha a katona 18 éves, és muszáj volt belépnie a hadseregbe. Azt mondjuk, öngyilkosságot elkövetni, miközben erőszakot követsz el mások ellen, rossz, de az életedet áldozni a hazádért, hősies. Ezek közt a kategóriák közt nagyon vékony választóvonalak húzódnak, és néha ezeknek a kategóriáknak a megalkotása ahhoz vezet, hogy bagatellizáljuk az erőszak következményeit, amelyek pedig mindig egyformán borzalmasak.
Az embereknek fordított elképzelésük van arról, mi a jó és mi a rossz. Egy négyemeletes ketrecben lakni, ahol járkálnak, dobognak az ember feje fölött, és minden irányból bömböltetik a rádiót, az jó. Azt viszont rettenetes szerencsétlenségnek tartják, ha szorgalmas földművesként él valaki egy vályogfalú házikóban, a sztyeppe szélén.
A jóllakott ember nem érti meg az éhezőt.
Minden búcsú egy köszöntés is egyben.
Könnyű sütkérezni a napon, de az esőt már nehezebb élvezni. Pedig az egyik nem létezhez a másik nélkül. Az időjárás folyton változik. A szomorúság és a boldogság érzése is ugyanannyi mentális képernyőidőt érdemel.
Kétféle tragédia van az életben, uram. Az egyik az, ha nem teljesül az ember szíve vágya. A másik pedig az, ha teljesül.
Az emberi dolgoknak két egymástól elütő arca van, akárcsak a Silénost ábrázoló görög szekrényeknek, melyekre Alkibiadés hivatkozik. Amit első tekintetre halálnak hinnél, mélyebbre nézve élet, ezzel szemben, ami életnek látszik, az halál. Ami formásnak, az alaktalan, ami gazdagnak, az koldusszegény, ami gyalázatosnak, az dicsőséges, ami tudósnak, az tudatlan, ami erőteljesnek, az erőtlen, ami nemesnek, az közönséges, ami vidámnak, az szomorú, ami kedvezőnek, az szerencsétlen, ami barátságosnak, az ellenséges, ami egészségesnek, az ártalmas. Röviden: nyisd ki Silénos-szekrénykédet, és mindent azonnal fordítva találsz.
ELPINO: Hogyan lehetséges, hogy a világegyetem végtelen?
FILOTEO: Hogyan lehetséges, hogy a világegyetem véges?
ELPINO: Úgy véled, hogy ez a végtelenség bebizonyítható?
FILOTEO: Úgy véled, hogy ez a végesség bebizonyítható?
ELPINO: Mily csapongása az elmének!
FILOTEO: Mily korlátozása az elmének!
Ha valaki negyvenöt éves korában miniszter lesz, milyen fiatal miniszter.
Egy negyvenöt éves munkást már nem vesznek föl a gyárba.
Tartalom nélkül üres a gondolat, fogalom nélkül vak a szemlélet.
Imádok élni.
Gyűlölök félni.
Egy rohadt f betűn múlik az egész?
Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám – az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített.
Egy probléma nem feltétlenül megoldhatatlan attól, hogy eddig nem oldották meg.
