– A pszichopaták nélkül az emberiség már nem létezne.
– Az emberiség egy része meg miattuk nem létezik.
– Némi üröm az örömben.

A Napfényt is sötét, hideg napokon tudjuk igazán értékelni. A közelséget is akkor értékeled, ha már volt távol is. És a jelenléte is akkor válik igazi értékké, ha már egyszer is hiányzott. Minden jót a rossz ismeretében értékelünk. Minden a rossztól válik jóvá.

Hogy a szegénység átok-e vagy áldás, kizárólag attól függ, hogy az egyén miként viszonyul hozzá. Ha valaki elkerülhetetlen hátránynak tekintve megadóan belenyugszik, az is lesz. Ha kihívásnak tekinti, hogy felvegye vele a küzdelmet és ura legyen saját útjainak, áldássá válik.

A lúzerek, akárcsak az autodidakták, mindig sokkal többet tudnak, mint a győztesek: aki győzni akar, az ne totojázzon a mindentudással, elég, ha egyvalamit tud, a műveltség a lúzerek fényűzése. Az tud többet, akinek nem mennek jól a dolgai.

Észrevettétek már, hogy az idő a fájdalom pillanataiban oly elviselhetetlenül lassan pereg, akár egy lassított filmben, míg a boldogság percei úgy repülnek, mint egy gyorsított felvételen?

Minden problémád akkor oldódik meg, amikor felülemelkedsz rajta. Ahhoz, hogy megoldd, új szempont kell, amire nem is gondoltál. Felülről kell tekinteni a bajra. Ugyanazt látod, csak máshonnan: magasról, bölcsebben, tisztábban.

Ha az ember szegényként születik, ahogyan azt az unokabátyám is magyarázta, akkor az is marad, legalább a tudatalattijában – még ha később dollármilliókat is keres. Fordítva ez éppen így van: Aki gazdagként született, a természetétől fogva gazdag ember marad. A szegénységnek az értéke, ha azzal együtt is valaki meg tudja őrizni a méltóságát.