Meglehet, hogy nem iszok többet,
Hiába köszönget
Síma, udvarias arccal az alkohol.
Többé nem packázik énvelem!
De akarásom leölt hízóként haldokol
És agyam szúvas, megrecsegő fáján,
Vén öngyilkos a padlás gerendáján,
Kinyúló nyelvvel lóg az értelem.
Kitartás idézetek
225 idézet
Győzünk mi mindig,
Mindnyájan győzünk szomorúan,
Minket a szívünk győzni indít.
Amikor anyukám órákon át, akár hajnalig varrta a ruhákat, mert akkoriban ez lényeges volt a családnak, vagy amikor apukám leült, és tanulta a szerepeit, olykor akár tíz órán keresztül is, akkor azt hiszem, tökéletes példákat kaptam kitartásból, állhatatosságból.
Van egy dolog, amit megtanultam: bármi is történjék, akár jó, akár rossz, az lesz a reakcióm, hogy folytassam tovább a dolgom. Alkotok.
A sikerem a kitartáson múlik, nem a szerencsén.
A jellem annak képessége, hogy lelkesen tett ígéretünkön és lelkesen kitűzött célunkon, a kezdeti lelkesedés elpárolgása után, „prózai körülmények közt” is tovább tudunk dolgozni. Ez nem arról szól, hogy mit tanultál, és mit tudsz, hanem arról, hogy képes vagy-e kellő elkötelezettséggel és önfegyelemmel újra és újra megfizetni a siker árát, amíg végre eléred a célod, és tiéd lehet a siker. Önfegyelemre utad egésze alatt szükséged lesz.
Rengeteg barátomból és ismerősömből lett ismert szerző, amikor végre az „egyszerre egy oldal” módszerrel írni kezdtek. Ezek az emberek csupán annyit tettek, hogy megfogadták, minden nap megírnak egy oldalt. Ha nem is egy oldalt, legalább egy bekezdést. Egészen addig, amíg be nem fejezték a könyvüket. Ha ők meg tudták ezt tenni, te is képes vagy rá.
Az amerikai orvosi kamara (American Medical Association) folyóiratának 2005. január 5-i számában megjelent kutatás rámutatott, hogy a diéta melletti kitartás fontosabb, mint maga az, hogy milyen fogyókúrát követünk.
Szemellenzősen tanulj meg a legfontosabb célodra fókuszálni, majd dolgozz rajta jól és fáradhatatlanul, amíg teljesen be nem fejezted.
Az optimista gondolatok önbeteljesítő jóslatként működnek. Nehéz helyzetekben is kitartásra ösztönöznek.
Egy olyan test felépítése, amivel testépítő bajnokságokat lehet nyerni, nem megy egyik percről a másikra, de még egy, két, három év is kevés hozzá. Sok-sok évig szünet nélkül mindennap dolgoznom kellett – amiért senki sem fizetett – azért, hogy a testem mérete és arányos felépítése végül felkeltse a bírák, Joe Weider vagy a nagyközönség figyelmét. Azután további éveket fektettem bele abba, hogy csiszolgassam és megőrizzem olyan formában, amivel sorra nyertem a Mr. Olympia címeket, és eljátszhattam Conant és a Terminátort.
Ha a világ bármikor is jobbá és emberibbé tud válni, az csak az olyan különös embereknek köszönhető, (…) akik sem istent, sem embert nem ismerve – és ugyanakkor Istent és embert is sokkal jobban ismerve, mint talán bármelyikünk -, csak mennek előre, tűzön és vízen át, erővel, szinte már fájó erővel, de mennek, mert tudják, hogy hova kell eljutni ahhoz, hogy a világ jobb és emberibb legyen.
A fejlődéshez két dolog kell: fáradhatatlan kitartás, és az a készség, hogy olyasmit is el tudjunk vetni, amibe pedig sok időt és munkát fektettünk be.
Úgy tartják, hogy hatvanhat napba telik valamilyen szokás kialakítása. Nekem ehhez sokkal több időre van szükségem, de végül mindig összejön.
Nem tartozom azok közé, akik ma elkezdenek valamit csak azért, hogy holnap abbahagyjak, és lehetőleg új dologra térjenek át.
Minden egyes film önálló felkészülést igényelt, azon túl, hogy bebifláztam a szövegemet. Az Ikrekhez táncórákat vettem, és improvizálni tanultam. A Terminátorhoz géppé változtam: bekötöttem a szemem, amíg vakon is meg nem tudtam csinálni az összes fegyveres jelenetet, és annyit jártam a lőtérre, hogy már nem pislogtam, amikor elsütöttem egy fegyvert. A Terminátor 2-höz addig gyakoroltam azt, hogy pörgetéssel fel tudjam húzni a vadászpuskát, amíg vérezni nem kezdett minden ujjpercem – miközben maga a mozdulat talán két másodpercig látszott a vásznon. Mégsem panaszkodtam. Mindez a munka elengedhetetlen volt ahhoz, hogy kitörjek a skatulyából, és új típusú filmsztár legyek – akcióhős.
Semmi sem építi úgy a jellemet, mint a fájdalom árán megváltott szívósság és kitartás. Semmi sem pusztítja úgy a jellemet, mint amikor behódolunk a fájdalom előtt, és feladjuk a küzdelmet.
Testem a vas szétzúzza, ám ami szívemben él, azzal nem bír a gép.