Hát szappanbuborék az életünk, amit valami lurkó ereget?
Manapság nincs annyi idejük az embereknek, mint hajdanában volt, arra, hogy betükkel foglalkozzanak. Régente voltak nyugodt vasárnapjaik. Az istenimádás változott az idővel. Ma azok, akik mások lelkével törődnek, nagy jövedelmet szereznek foglalkozásukból.
Léteznek egyáltalán a napok naptár nélkül? Múlik az idő, ha nem marad emberi kéz, amely felhúzza az órákat?
A legragyogóbb gyémántnál is ékesebb a gyöngy, állítják a moralisták, mert egy élőlény szenvedése teremti.
Mert a könyvek világa hatalmas, nagy világ, boldog asylum, üdülés és menedékhely a mindennapok világa elől.
Igazán senki sem tudhatja, hogy mi minden rejtőzködhetik egy emberi lény külseje mögött, uram. Valóban, nem vagyunk egyebek, mint jól kikefélt külsők, fehérre meszelt koporsók
A világtörténelem lényegében annak a törekvésnek a története, amellyel az ember a természet rajta kívül álló erőinek megszerzését célozza.
Mi jó van a vallásban, ha a szerencsétlenség idején erőtlen? Gondoljon arra, mennyi földrengés és vízözön, háború és tűzvész sújtotta már az embereket.
Visszahúzódtam a városok és csődületek zűrzavarából, s bölcs könyvek között töltöm életemet, amelyeken mint kiváló szellemek fényével megvilágított ablakokon át szemlélem a földi életet.
Valahol odafönt, az anyag időtlen és mérhetetlen törvényeiben és nem a hétköznapok gondjában-bajában, az emberi gyarlóságokban kell vigaszra és reményre találnunk, hogy táplálni tudjuk magunkban mindazt, ami maradandóbb az állatnál.
– A tudás hatalom – jelentette ki Mr. Hinchcliff.
– De boldogság-e?
Van a természetnek egy törvénye, amellyel rendesen nem számolunk: hogy a találékony, tevékeny értelem a folytonos változás, a veszedelmek és a gondok jutalma. Az olyan állat, amely tökéletes harmóniában él környezetével: tökéletes gépezet. A természet csak akkor szorul rá az értelemre, ha a megszokás és az ösztön már felmondja a szolgálatot. Ahol nincs változás és ahol nincs is szükség változásra, ott az értelemnek semmi szerepe. Csak azok az állatok értelmesek, amelyeknek szükségleteik megszerzésére rengeteg veszedelemmel kell megbirkózniok.
A természet tanulmányozása végül ugyanolyan könyörtelenné teszi az embert, amilyen könyörtelen maga a természet.
Homályos, csodálatos az a kép, mely lelkemben arról támadt, hogy fog terjedni az élet a Naprendszer kis melegágyából lassacskán keresztül a csillagos tér lelketlen végtelenségén.
Az állat lehet vad és ravasz, de igazán hazudni csak az ember tud.
Rájöttem valamire, ami néhány évig életem vezérlő elve lett: „Ha nagyon akarsz valamit, vedd el és ne törődj a következményekkel.” És erre: „Ha életeddel nem vagy elégedett, változtasd meg. Sose tarts ki olyan életmód mellett, amelyik unalmas és kietlen, mert végül is a legrosszabb, ami történhetik veled, harcolni és harcolni a végletekig. Legfeljebb megvernek és a vereség sosem biztos, egészen a halálodig, ami viszont mindennek véget vet.
