A fogyókúrák tájéka volt az egyetlen olyan terület hosszú életutam során, amelyet csak biztonságos távolságból vizsgálgattam. Pontosabban szólva: elrepültem felette, amilyen magasan csak tudtam, és közben lemondtam a leszállásról. Egy kis időre úgy tűnt, hogy mégis felbukkant a láthatáron, de az csak tévképzetnek bizonyult.

A fogyókúra különös jelenség: a csapból is ez folyik, és lépten-nyomon próbálják rábeszélni az embert, függetlenül attól, hogy épp kövér vagy sovány. Ha valaki egy kicsit is ki van párnázva, akkor máris csodadiétával hitegetik. Ha viszont a karcsúak kivételezett kasztjához tartozik, akkor épp azért kell fogyókúráznia, hogy ott is maradjon.

A fogyókúra újrakezdését folyamatosan halogatja az ember. Van egy olyan fázis, hogy ezt még le lehet farigcsálni. Aztán jönnek a különböző fázisok, mint a gyásznál. “Egy kicsit most elengedtem, de ennyi nekem még jár.” Aztán látod, hogy ismét feljött pár kiló. Végül van egy holtpont, amikor már kvázi majdnem hogy megbékélsz ezzel. Hogy ez van. Valószínűleg az Úr, a világ úgy akarta, hogy én dagadt legyek. És nem fogok szenvedni egész életemben. És akkor visszajön a többi is.

A lefogyás legnagyobb akadálya maga a fogyókúra. Magában a szóban benne van, miért van kudarcra ítélve a próbálkozás: az emberek kúraszerűen akarják egy olyan problémára alkalmazni, amit gyökerestől kellene megváltoztatni.

Sajnos, a testünk nem úgy működik, hogy ha valakinek már “nagyon kell fogynia”, akkor gyorsabban fog fogyni, nem lesz természetes súlyingadozása, megtorpanása, botlása vagy visszaesése. A test nem viseli el a sürgetést, és a személyiség sem tud parancsra és határidőre változni.

Rengeteg, önmagában jó szándékkal összeállított diéta létezik, ám ezek semmit nem érnek, ha képtelenek vagyunk őket betartani. Minden tervnek személyre szabottnak kell lennie – amely figyelembe veszi a biológiádat, a pszichológiádat és a szociális életedet. Ha másvalaki programját követed, még az is lehet, hogy a végén nemhogy nem fogysz le, de még kövérebb is leszel, amitől aztán csak rosszabbul érzed magad. S végképp ne engedj a csábítónak hangzó “Fogyj le könnyedén 3 egyszerű lépésben” típusú programoknak! Az ilyen kijelentések kétségtelenül jót tesznek egy könyv vagy egy magazin példányszámának, ám a diétázónak aligha.

Nekifogva a diétának a sikeresekről elmondható, hogy ritkán szegik meg azt. Nem teszik talonba az előírásokat, ha épp nyaralnak, vagy ha hétvége van – még akkor sem, amikor mindenki más ünnepel.

Fogyni hasonló ahhoz, mint ha az ember a víz alatt próbálná visszatartani a levegőjét. Ennyi erővel azt is mondhatnám valakinek, tartsa vissza tíz percen át víz alatt a levegőt. “Húha, hát az kemény! És maga meg tudná csinálni?” Nem, nem tudnám.

Ha még életedben nem voltál túlsúlyos, többet ehetsz, mint mások, és nem okoz gondot egy-két kiló leadása. De ha már elhíztál, vagy valaha el voltál hízva – s a legtöbb diétázónál ez a helyzet -, a zsírtól megszabadulni jóval nehezebb. A helyzet kulcsa a türelem, s hogy reális célokat tűzz ki. Könnyen lehet, sosem lesz szupermodell alkatod, és nem is fogsz beleférni a húszéves korodban hordott ruháidba, de lehetsz egészségesebb s elégedettebb a testeddel. Akár hosszú távon is. Amint sikerül megértened a zsírodat, s hogy mi ellen kell harcolnod.

Nem mindenkiből lesz skandináv fürdőruhamodell, sem kockahasú testépítő. A kor, a korábbi étrend, a hormonok, a genetika, de még a mikrobák is hatást gyakorolnak arra, miként küzdhetsz meg a zsírral. Az egyetlen fontos dolog, hogy sikerüljön a zsírt egészséges szintre hozni – nem pedig az, hogy bárki más elképzeléseinek megfelelj. Felejtsd el, amit a média és a fogyókúrában érdekelt különféle cégek mondanak a zsírról! Rengeteg pénzt költenek arra, hogy azt éreztessék velünk, karcsúnak és tökéletesnek kell lennünk – majd olyan dolgokat tukmálnak ránk, amelyek ebben egyáltalán nem segítenek. Olyan célt tűzz ki tehát, s olyan tervet kövess, amelyik számodra elfogadható!  Hosszú távon ugyanis azok teljesítik sikerrel a fogyókúrás terveiket, akik személyesen érdekeltek a végkimenetelben.

Fontos, hogy a célkitűzések jól körülírtak, mérhetőek és a rájuk fordítandó idő tekintetében is meghatározottak legyenek. Az, hogy “fogyni”, reménytelenül hanyag megfogalmazás. Olyasfajta célkitűzésekre van szükségünk, mint ez itt: “A születésnapomig megszabadulok négy és fél kilónyi hájamtól.”