Rengeteg barátomból és ismerősömből lett ismert szerző, amikor végre az „egyszerre egy oldal” módszerrel írni kezdtek. Ezek az emberek csupán annyit tettek, hogy megfogadták, minden nap megírnak egy oldalt. Ha nem is egy oldalt, legalább egy bekezdést. Egészen addig, amíg be nem fejezték a könyvüket. Ha ők meg tudták ezt tenni, te is képes vagy rá.
Az amerikai orvosi kamara (American Medical Association) folyóiratának 2005. január 5-i számában megjelent kutatás rámutatott, hogy a diéta melletti kitartás fontosabb, mint maga az, hogy milyen fogyókúrát követünk.
A végén mindennek megtalálod a nyitját.
Szemellenzősen tanulj meg a legfontosabb célodra fókuszálni, majd dolgozz rajta jól és fáradhatatlanul, amíg teljesen be nem fejezted.
Egy jó embernek néha ki kell tartania.
Az optimista gondolatok önbeteljesítő jóslatként működnek. Nehéz helyzetekben is kitartásra ösztönöznek.
Egy olyan test felépítése, amivel testépítő bajnokságokat lehet nyerni, nem megy egyik percről a másikra, de még egy, két, három év is kevés hozzá. Sok-sok évig szünet nélkül mindennap dolgoznom kellett – amiért senki sem fizetett – azért, hogy a testem mérete és arányos felépítése végül felkeltse a bírák, Joe Weider vagy a nagyközönség figyelmét. Azután további éveket fektettem bele abba, hogy csiszolgassam és megőrizzem olyan formában, amivel sorra nyertem a Mr. Olympia címeket, és eljátszhattam Conant és a Terminátort.
Ha a világ bármikor is jobbá és emberibbé tud válni, az csak az olyan különös embereknek köszönhető, (…) akik sem istent, sem embert nem ismerve – és ugyanakkor Istent és embert is sokkal jobban ismerve, mint talán bármelyikünk -, csak mennek előre, tűzön és vízen át, erővel, szinte már fájó erővel, de mennek, mert tudják, hogy hova kell eljutni ahhoz, hogy a világ jobb és emberibb legyen.
A fejlődéshez két dolog kell: fáradhatatlan kitartás, és az a készség, hogy olyasmit is el tudjunk vetni, amibe pedig sok időt és munkát fektettünk be.
Úgy tartják, hogy hatvanhat napba telik valamilyen szokás kialakítása. Nekem ehhez sokkal több időre van szükségem, de végül mindig összejön.
Nem tartozom azok közé, akik ma elkezdenek valamit csak azért, hogy holnap abbahagyjak, és lehetőleg új dologra térjenek át.
Minden egyes film önálló felkészülést igényelt, azon túl, hogy bebifláztam a szövegemet. Az Ikrekhez táncórákat vettem, és improvizálni tanultam. A Terminátorhoz géppé változtam: bekötöttem a szemem, amíg vakon is meg nem tudtam csinálni az összes fegyveres jelenetet, és annyit jártam a lőtérre, hogy már nem pislogtam, amikor elsütöttem egy fegyvert. A Terminátor 2-höz addig gyakoroltam azt, hogy pörgetéssel fel tudjam húzni a vadászpuskát, amíg vérezni nem kezdett minden ujjpercem – miközben maga a mozdulat talán két másodpercig látszott a vásznon. Mégsem panaszkodtam. Mindez a munka elengedhetetlen volt ahhoz, hogy kitörjek a skatulyából, és új típusú filmsztár legyek – akcióhős.
Semmi sem építi úgy a jellemet, mint a fájdalom árán megváltott szívósság és kitartás. Semmi sem pusztítja úgy a jellemet, mint amikor behódolunk a fájdalom előtt, és feladjuk a küzdelmet.
Testem a vas szétzúzza, ám ami szívemben él, azzal nem bír a gép.
Mindenki elbukik. A győztesek csak abban különböznek, hogy ők újra meg újra felállnak!
A győzelemhez vezető út gyakran sorozatos vereségekkel van tele. Fájdalom és gondok nélkül teljesítményünknek nem lenne igazi értéke! Ha nem került semmibe, semmit sem ér. A siker eléréséhez elkerülhetetlen, hogy megtanuljuk legyőzni a nehézségeket és kudarcokat. A kulcs a kitartás.
Mindig van választásod, mihez kezdesz az utadba kerülő károgókkal, mialatt a céljaid felé tartasz. Rajtad áll, hogy semmibe veszed vagy felhasználod őket. A lényeg, hogy soha ne higgy nekik.
Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint
ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik
bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap
már a favágó, – várja, de addig is új levelet hajt.
Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!
Szeretném, ha az emberek látnák, hogy egyszer fenn, egyszer lenn, de nem szabad feladni, támaszkodni kell a szeretteinkre és élvezni kell az utat is, nem csak a célt.
