Mint ahogyan a sirály és a hullám találkoznak, mi is úgy találkozunk és közeledünk egymáshoz. A sirályok elszállnak, a hullámok tovahömpölyögnek, s mi búcsúzunk.
Az emberek közötti kommunikáció 60%-a testbeszéd, gesztusnyelv, 30%-a hanghordozás, ami azt jelenti, hogy a mondanivalónk 90%-a nem a szánkból jön.
Azt állítom, hogy fontos az érzelmek kimondása. Vajon erre nem lehet ráfázni? Dehogynem lehet, ha valaki nem az adott helyzetben és adott pillanatban mondja ki. Ebben a világban, sajnos, nagyon sokszor nem lehet őszintén kommunikálni, nem lehet őszintén elmondani, hogy egy adott helyzetben mit érzek, mit gondolok. Ha valaki ennek ellenére mégis megteszi, vagyis a nem megfelelő helyzetben és pillanatban őszinte, akkor nagyon sokszor hülyének fogják nézni és kihasználják. A külvilágban tehát nagyon sokszor nem lehet a pozitív emberi értékek szerinti funkcionálni. Nem lehet.
Amit te magad nem tudsz megtenni, azt mástól se várd el, különben nagyon rövid idő alatt mindenkit elveszítesz.
– Nincs meg köztetek a vonzalom. Hidd el, hogy csak kihasznál. Te viszont egy erős csaj vagy, sok mindent megéltél már. Ne engedd, hogy becsapjon téged! (…) Keress egy olyan embert, aki őszinte hozzád!…
– Nem keresek mást helyette, mert én őt szeretem.(…) Megvan rá az oka, hogy ne akarjon engem, méghozzá nagyon is jó oka. A helyében én sem akarnám magamat. Az is igaz, hogy erős vagyok, tudok küzdeni, például a mai napig harcolok az életemért, de győzni fogok… megszerzem őt, ha nagyon akarom, biztosan megszerzem.
Két ember kapcsolatában sosem az akadályok számítanak. Hanem a szeretet. Ami az akadályokat is lebonthatja. Ha megélik. Mert az akadályok csak részei az életnek, amik folyamatosan alakulnak, és akár már holnap eltűnhetnek. A szeretet viszont örök.
Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat. Hanem a jelenlétedet. A biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned. Ha szereted. Ha őszinte vagy. Ezt adod… Önmagad.
Van olyan kötelék, ami több embert, országokat, akár földrészeket fűz egybe. És van olyan, ami csak két embert. Oly sok minden lehet kötelék. Nyelv, szokás, történet, egy tárgy, egy helyszín… vagy csupán egyetlen szó. Igen, egyetlen pici szó. Egy szó, amelynek jelentését mindenki ismeri, de igazi jelentését csak két ember. Az a kettő, amelyik tudja, hogy számára mit jelent. Az ő történetükben, az ő szívükben, lelkükben mit jelent. Ez a szó számukra nem csupán egy szó. Több annál. Kötelék. Ennek a szónak a titkos, csak számukra értelmezhető jelentése köti őket össze. A benne lévő érzés.
Egy párkapcsolat olyan, mint az elektromos áram: a rossz sokkol téged egy életen át, de a jó bevilágítja az életedet.
Nem szeretem a politikát, nem szeretek hamis képet festeni magamról. Önmagam vagyok, akár tetszik az embereknek, akár nem. Nem szeretek kapcsolatokat erőltetni sem. Nagyon ritka, hogy nem jövök ki emberekkel, de nem erőltetek dolgokat, és nem szeretek belemenni politikai játszmákba.
Tudnom kell, hogy a társam olyan erő mellettem, akihez bármikor fordulhatok, akitől bármikor, bármire választ kapok, és akit nem lehet csak úgy átugrani, mert ha igen, akkor el fogok menni tőle.
Rettegek attól, hogy valaki feleségévé váljak, mert az élet megtanított rá, hogy két ember sohasem szeretheti egymást igazán.
Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még a beszéd sem kell. Egy érzés suhan át köztetek. Nem vagy egyedül.
Az a hallgatás egyik hátránya, hogy az ember akkor is távolságot tart a párjától, ha nem kerül napvilágra a dolog. Bizonyos elidegenedéssel jár együtt.