És miből ismerhető fel, hogy egy hit élő-e vagy sem? Az erények állhatatos gyakorlásából.
Van, aki ateistának nevezi magát, mondván: „én nem hiszek Istenben”, de ő akkor a hitetlenségben hisz. És ezt ugyanolyan önhitten teszi, mint bármelyik istenhívő, és éppen annyira kész megvédeni a hitét, mint ahogy bármelyik istenhívő is kész vitatkozni és bizonygatni a saját igazát.
Egy brutális rabló világban mit ér az alázat, szeretet, megbocsátás? Aki nem tülekszik nálunk, az egy autóbuszra sem tud felszállni, mert félrelökik. (…) Mégis mindig hisz az ember valakiben, vagy valamiben… Istenben, megváltásban, tavaszi újrakezdésben, új, jobb, igazságosabb hazában, emberi szóban, nők férfiakban, férfiak nőkben és gyermekekben. A földhözragadt materializmussal (van másfajta is) szemben a hit fölénye óriási, mert a hívő embernek a lehetetlen lehetséges.
Egy nőnek tudnia kell, miben hisz, különben hogy hihetnének őbenne?
Olyan világban hiszek, ami helyet, emberi életet ad mindenkinek, amelynek fontosabb, hogy először megpróbáljon elfogadni, mintsem azonnal követelni. Igen, egyszerű dolgokban hiszek. Abban, hogy mindenkinek joga van saját hitére, abban, hogy szabad szeretni. Hiszek az elfogadás nehéz küzdelmében.
(2025. 01. 01)
A meggyőződések semmit nem bizonyítanak azzal kapcsolatban, amiről meg vagyunk győződve, a vallások esetében pedig inkább gyanút ébresztenek vele szemben…
Sokáig azt hittem, hogy vannak hibák meg korrupt politikusok, de legalább a jó szándék megvan a kormányban. Ez a hit eltűnt.
Mint a tudatlan orvosban megcsalódott ember, rendszerint a jó orvosra is vonakodik rábízni magát, ilyen volt az én lelkem állapota is. Hit nélkül nem lehetett meggyógyulnia, de, hogy hamis hitre ne tévedjen, vonakodott az ápolást elfogadni.
A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz.
Előrelépésben hinni annyi, mint nem hinni, hogy valaha előreléptünk már. Ez nem hit.
A politika nem egyszerűen ügyek intézése, hanem valamiben való hit. A hitét pedig nem váltogatja az ember.
Hit nélkül semmit sem érünk.
Michael Scofield – 2.évad 16.rész
Szerintem szíve joga mindenkinek, hogy miben hisz, vagy miben nem hisz, és ez jó is így, mert miért kellene mindenkinek ugyanabban hinnie, ugyanazt gondolnia?
Egy biztos: jómagam semmiben nem hiszek, amiben hinni kell.
Összességében távolságtartó lettem az egyházzal, különösen a magyar katolikus egyházzal szemben. Hitem van, de vallásom nincsen.
Először hiszel Istenben, aztán már nem hiszel, de ha nagy bajod van, a végén úgyis hozzá imádkozol…
Tudom én, hogy jó lenne valamiben hinni, mert olyan ez a világ, mintha valaki szívességből csinálta volna bontott égből meg maradék tengerből egy szebb bolygó ledózerolása után, hat nap alatt, és csak a szigszalag, a bálamadzag, a gumipók meg az irigység tartja össze az életünket, kell a kapaszkodó, de ma már mindenben hisznek egyszerre, ahogy a Taflinás Géza bácsi mondta, ami mindenre jó, nem jó az semmire, mert aki mindenben hisz, nem hisz az semmiben, vagy valami ilyesmi.
A vallás elválaszt. A hit a fontos. A mélysége, az ereje, a sodrása, az alakulása. A buktatók, a szárazságok, a felismerések, a kételkedések. Akár a szerelemben. A vallás darabokra vágja Istent, mint az erkölcs a szerelmet – szabályok közé szorítja.
A német népet talpra állítani csak a szabadság visszanyerésébe vetett szent hite tudja. Ennek a meggyőződésnek azonban milliók szívében kell gyökeret vernie!
