Gondolja csak meg, hány boldog gondolatot fojt meg a takaró, ha egyedül alszunk az ágyban, s hány boldogtalan álmot melenget.
Franz Kafka
1883. július 3. - 1924. június 3.
német nyelven alkotó csehországi születésű, zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja.
Franz Kafka cseh származású, német nyelven alkotó író volt, a 20. századi modern irodalom egyik meghatározó alakja. Műveiben gyakran jelenik meg az elidegenedés, a szorongás, a kiszolgáltatottság és az egyén útvesztője, miközben különös látásmódja az emberi létezés mélyebb ellentmondásaira is rávilágít.
Az ember két fő bűne: türelmetlenség és hanyagság, minden egyéb ezekből ered.
Ha minden ember minden apróság miatt annyit siránkozna, mint te, sírhatna itt mindenki körös-körül az összes erkélyen.
Ami a testi világban nevetséges, a szellemiben lehetséges.
Minden emberi hiba türelmetlenség, a módszeresség idő előtti megszakítása, a látszat-dolog látszat-kicövekelése.
Nálunk nagyon hosszú a tél, nagyon hosszú és egyforma a telünk. Emiatt azonban nem panaszkodunk odalent, a tél ellen biztosítva vagyunk. Nos, egyszer eljön a tavasz is, a nyár is, annak is megvan a maga ideje; de most, ahogy visszaemlékszem rá, tavasz is, nyár is olyan rövidnek tűnik, mintha alig lenne valamivel több, mint két nap, s még ebben a pár napban is, és még a legszebb időben is, néha havazik.
Talán az sem igazán szeretet, ha azt mondom, hogy téged szeretlek legjobban; a szeretet az, hogy Te vagy nekem a kés, amellyel vájkálok magamban.
Az urak ilyenek; ha fölkelnek íróasztaluktól, nem tudnak eligazodni a világban, s akkor aztán zavarukban mindenféle válogatott gorombaságot mondanak, nem mind, de sokan.
Az öngyilkos az a rab, aki a börtönudvaron meglátja, akasztófát emelnek, tévedésből azt hiszi, neki szánják, éjszaka kitör a cellájából, lemegy és felköti magát.
Mellesleg a szabadsággal nagyon is sok öncsalás adódik az emberek között.
Itt ülsz a sötétben, holott a nappaliban gyönyörű világos van. Csipegeted csak a reggelit, ahelyett hogy jó erőben tartanád magad. Csukott ablaknál ülsz, pedig milyen jót tenne a levegő!
Aki hisz, nem élhet meg csodákat. Nappal a csillagokat nem látni.
Ez a mosoly, bár szomorú volt, megvilágította a komoran összevont arcot, beszédessé tette a némaságot, bizalmassá tette az idegenséget, egy titok kiszolgáltatása volt, egy kincsé, melyet bármikor vissza lehet ugyan venni, egészen azonban soha már.
Alapelvem, amely szerint döntök, az, hogy a vétkesség mindig kétségbevonhatatlan.
Egyre keresem a betegség magyarázatát, hiszen magam sosem hajhásztam. Olykor az az érzésem, mintha agy és tüdő összebeszélt volna a hátam mögött. „Így nem megy tovább”, mondta az agy, és öt év múltán a tüdő ráállt, hogy segít neki.
Ahány állomás az úton, annyi változata a reménytelenségnek.
Nagyon igazságtalan lenne azt mondanom, hogy elhagytál, de hogy elhagyatott voltam, éspedig időnként borzalmasan, az igaz.
Olvastam ugyan, hogy valaki nappal üzletben dolgozott, éjjel pedig tanult, amíg doktor, és úgy emlékszem, polgármester nem lett, de ehhez nagy kitartás kell, ugye? Úgy érzem, bennem nincs.
Lelkileg nyilvánvalóan képtelen vagyok a házasságra. Ez abban nyilvánul meg, hogy mihelyt elhatározom magam a nősülésre, attól kezdve nem bírok aludni. Éjjel-nappal fő a fejem, nem is élet ez már, kétségbeesve lődörgök.
A lehetetlen olykor úgy elsodorja a lehetőt, mint egy hullám.
Mások ezeket keresték még



