Biztosíthatok mindenkit, hogy amikor rossz dolgok történnek jó emberekkel, a jó embereknek több közük van hozzá, mint amennyiért általában felelősséget vállalnak.
A bűnbakkeresés nem igényel tehetséget, önmegtartóztatást, gondolkodást és erős jellemet. (…) Csak a Teremtő képes egy virágot megformálni, darabokra tépni azonban gyerekjáték.
Képzelj magad elé egy magányos bölcset, amint egy sötét úton sétál végig pirkadat előtt, és a kezében tartott lámpással utat mutat embertársainak! Az efféle bölcsek, a világosság hordozói csak azt az utat mutathatják meg neked, amelyet hajlandó vagy követni. Ha letérnek az útról, követőik is irányt tévesztenek. Ha te lennél ez a bölcs, vajon képes lennél-e példáddal utat mutatni az embereknek?
A felelősség szó szerintem csak azt jelenti, hogy az ember meg tud felelni arra a kérdésre, hogy miért úgy él, ahogy.
Mi vagyunk a legnagyobb hatalmú faj, amely valaha is élt ezen a Földön, de ez a a hatalom felelősséget is jelent. A mi feladatunk, hogy gondját viseljük a bolygónak és a rajta élő minden teremtménynek.
Az ember filozófiája nem szavakban fejezhető ki a legjobban, hanem a döntéseivel. Hosszú távon mi alakítjuk magunkat és az életünket is. A folyamat csak a halállal ér véget, és a döntéseink teljes mértékben a saját felelősségünk.
A körülmények változhatnak, de az elkötelezettség nem ismeri az idő múlását.
Mindig is rajongtam Supermanért. Egy ilyen karakterrel forgatáson kívül is magaddal viszed a köpenyt. Részévé válik a te nyilvános megjelenésednek. Amikor a gyerekek találkoznak velem, nem feltétlenül Henry Cavillt látják, sokkal inkább Supermant, és ez így nagy felelősség. Mivel egy csodás karakterről beszélünk, igazából örülök, hogy ilyen felelősségem van, és remélem, hogy a következő években még eljátszhatom Supermant.
Mindig arra biztatom az embereket, hogy tanuljanak mások hibáiból. Kérlek, vezessetek felelősségteljesen! Az soha nem elfogadható, ha valaki iszik és vezet is.
Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne.
Ha néha a szegényeink éhen halnak, az nem azért van, mert Isten nem gondoskodott róluk, hanem mert Ön és én nem adtunk, mert nem voltunk a szeretet eszköze Isten kezében, mert nem ismertük fel Őt, Krisztust, amikor eljött újból rongyos álruhában az elhagyatott emberben.
Minden személynek döntenie kell egy bizonyos pontnál, hogy a teremtő önzetlenség fényében fog járni, vagy a romboló önzés sötétségében. (…) Az élet ismétlődő és sürgős kérdése: „Mit teszel másokért?”
Időnként azt kell tennünk, ami mindenkinek a legjobb. Még ha nem is igazságos.
A kormányzat nem ésszerűség és nem ékesszólás, hanem hatalom. Miként a tűz, veszélyes szolga és félelmetes gazda; egy pillanatra sem szabad felelőtlenül ráhagyni, hogyan jár el.
Az embernek nem kell felelősséget vállalnia a világért, amelyben él.
Ez kritikus pillanat a bolygónk számára. Annyira megváltoztattuk, hogy új geológiai korszakot hoztunk létre – az antropocént. Az emberek korát. Történelmünkben először szakadnak meg azok a globális kapcsolatok, amelyekre minden élőlény támaszkodik. De ha gyorsan cselekszünk, rendelkezünk ismeretekkel és megoldásokkal ahhoz, hogy bolygónk ismét boldogulni tudjon.
Mi vagyunk az első generáció, amelyik a klímaváltozás hatásait már érzi, és mi vagyunk az utolsó generáció, amelyik tehet még ellene.